Asszonyom, ön erre nem szorul rá

Egy példa arra, hogy a jó cselekedetért jót ne várj, avagy a jó hamar elnyeri a méltó büntetését.
Ez egy szomorú történet, gyengébb idegzetűek hamarabb abbahagyhatják.
Egyik gyermekem alaposan kificamította a bokáját, harmadhete mankóval jár.( vagy még azzal sem)
Elmentünk vele a közeli multihoz bevásárolni. (kéretik a köveket nem hajigálni felém)
Végeztével sikeresen beraktuk a csomagtartóba a cuccot, amikoris felfedeztem hogy a mellettünk álló kocsi mögött két, egymásba kapcsolt troli áll, miközben a tulajdonos
pakolászik behajolva az autójába.
Gondoltam, szegény igen pórul járna ha nekitolatna a bevásárló kocsiknak, kicsit arrébb toltam őket, majd , mint utóbb kiderült, igen helytelenül, úgy döntöttem hozzájuk kapcsolom a miénket is, hogy szegény mankósunkat mihamarabb haza szállíthassuk.
Nos ez az amit nem kellett volna...... !
A férfiú megpördült és rám morrant, hogy ne vigyem el őket, mert azok az övéi.
Én szabadkoztam - de uram én csak..... de tovább nem jutottam, meg sem hallgatott, csak mondta a magáét. Végül a trolinkat, rend a lelke mindennek, a helyére toligáltam, majd az időközben mellém álló, igen élemedett korú, de sajnálatosan még mindig nagyon márkás benzin temetőnkbe készültem beszállni.
Sokan, sőt nagyon sokan voltak a parkolóban amikor a férfiú utolért és fennhangon számonkérte,hogy miért vettem ki a pénzt a trolijából.
Hirtelen azt sem értettem miről beszél, de ő sokszor és jó hangosan ismételgette, hogy megértsem. Újra kezdtem volna magyarázkodni, sikertelenül.
Végezetül lesújtó tekintettel végigmért és azt kiáltozta :
-Miért vette ki a trolimból a pénzem ???
-Asszonyom, ön erre nem szorul rá!!!!!

Egyébként találtam a történetben pozitivumot is, nevezetesen azt, hogy a Jóistennek,no meg dolgos kezeimnek köszönhetően valóban nem szorulok rá, de ezt a hálás közönség nem tudhatta.