A lélek és a test ünnepnapja.

Legkedvesebb középsőszülött gyermekem vasárnap elvitt minket a Káli- medencébe.
Természetesen a menyünkkel és hatéves unokánkkal együtt. Ünnepnap volt ez, több okból is. A férjem vígan nézelődhetett, nem kellett vezetnie.
Az együttlét öröme sem elhanyagolható, sőt...
Olyan helyeken is jártunk, ahol még sohasem.
A nap hétágra sütött, s a tavaszias napsütés bearanyozta a hangulatunkat és megszépítette a télkoptatta balatonfelvidéki tájat.

Első utunk a Káptalantóti piacra vezetett. Sok jót, szépet és ízlelőbimbókat izgató beszámolót olvastam erről a helyről, de a valóság kellemesebb volt, mint amit elképzeltem.

Tágas mező ad helyet a Liliomkertnek nevezett piacnak, amelynek ötlete egy helybéli kertészetet vezető asszony fejéből pattant ki.
Tudhatta, hogy a helybéliek milyen finomságokat készítenek, helyben termelt, termesztett alapanyagból, ősi receptek, falujuk, családjaik szokásai szerint. Ámde piac hiányában nem volt hol és kinek kínálni a portékájukat. Pedig igény lett volna rá. A bio-piac megfizethetetlen, ahol meg olcsó árú kapható, ott sokszor baj van a minőséggel.

Szóval Harmathy Ildikó asszony felismerte a kereslet és a kínálat találkozásának a hasznát. Megoldásként felkínált egy szép darab földet a kertészete melleti területből, vasárnapi-piac nyitásához.
Lassan -lassan terjedt, szájról-szájra, blogról-blogra, mignem már papíralapú újságcikkekben is felbukkant a hely híre, és ennek arányában nőtt az árusító pultok száma. Mára már jönnek távolabbi megyékből eladni, és vásárolni is.

Ezen a hétvégén félgőzzel működött a piac, mint mondották a helybéliek, túl közel vannak még az ünnepnapok, a kiadások, és a nagy lakomák emlékei. . Ám még így is hatalmas volt a választék és elegendő számú vevő is látszott. Többfelől is azt hallottam, hogy jó-jó ez a piac, csak drága. Örömmel tapasztaltam ,hogy semmivel nem drágább mint bármely piac, sőt, sokminden olcsóbb, mint másutt, ezzel szemben a minőség nem említhető egynapon sem velük.
Megkísérlem felsorolni, hogy mi minden kapható egy ilyen átlagos, nem túl erős piacnapon, a teljesség igénye nélkül.

Frissen fejt "igazi" tehéntej, tejföl, nagyon sokféle sajt, "disznóságok", kolbászok, szalonnák, disznósajt, füstöltáruk, májasok, disznótoros, hozzávaló savanyúságok különböző fajtái, frissenvágott baromfiak : libák tyúkok, kacsák, csirkék konyhakész állapotban, burgonya, zöldségfélék, hagymák, többféle alma,
szárított gyümölcsök, frissen sütött almáspiték, rétesek, kalácsok, perecek, pogácsák, forraltbor, tejeskávé, tojás, lekvárok, dzsemek, gyümölcslevek,
Mangalica temékek széles választéka, mézeskalácsok különleges formában, mézek......

Mi ebédre, az országszerte töki-pompos néven ismert kenyérlepényt ettük, és bátran állíthatom, hogy a legfinomabbat széles-e hazában. Házi-rétest, almáspitét, és olyan-de olyan almalével öblítöttük le, hogy csuda.
Van egy asszony, aki minden vasárnap más és más házias főtt étellel várja az éheseket. Ezen a napon az idénynek megfelelöen disznótorost, hagymás krumplit, párolt káposztát kínált, normális áron. De mondják, mindíg, minden finom nála, a levesei és a pecsenyéi is.

Aki előszőr látogat e piacra , vagy üres pénztárcával menjen, vagy nagyon tömöttel, mert nem vállahatom a felelősséget senki anyagi helyzetének romlása miatt.
Szinte mindent megkíván és megvenne az ember :-)))
Tehát annak ellenére, hogy normális árak vannak, nem árt ügyelni.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a jó hangulat egyik oka az, hogy a portékák tulajdonosai nagyon kedvesek, jószívűek. Az is jóllakhat aki csak kóstolgat, mert nem sajnálják az ingyen falatokat.

Később, mikor már a pocakokat és kosarainkat megtöltöttük, tovább indultunk, Salföld felé.
A sorrendet nem a falánkságunk, hanem a piac nyitvatartási ideje határozta meg.
Ámbár, mintha jóllakottan még fogékonyabb lenne a lélek a szépségek befogadására :-)

Gyönyörű falvakon, a szépséges Kálimedencén keresztül , majd Salföldnél kétkilométeres séta után jutottunk a kies völgybe, ahol meglepően festői romok, egy Pálos-kolostor romjai láttán, szinte földbe gyökeredzett a lábunk.
A fenti videó csak kevéssé adja vissza a hely hangulatát, a romok méreteit, a környezet szépségét. Látni kell !
A falu széléről induló földúton, tágas mezőkön keresztül, két kilométert ballag a látogató, és egyszerre egy erdőben találja magát. Mikor nem is gondolná, hirtelen rábukkan a fenséges kolostor romjaira. Kicsiny völgyben, köröskörül hegyek övezte ez a különleges hangulatú hely.
A pálosok nem véletlenül választották a templomjaik helyét. Nemcsak a Pilisben, itt is működnek a föld pozitív energiái.
Jó itt bóklászni, "teremből" ki, "terembe" be, megcsodálni az épebben maradt ablakokat, fáklyatartókat, az eredeti mására épített kutat. Elolvasgatni a szép kiállítású történelmi útbaigazító táblákat,elmerengni régmúlt időkön, embereken, történelmen, s tervezgetni egy majdani táborozást, tábortüz rakást.

A hazafelé vezető úton ráérősebben csodáltuk a felújított, de eredeti formájukban megőrzött régi parasztportákat. Jó lehet egy ilyen házban, kicsit a múltban, kicsit a jelenben élni. Keresztül utaztunk a híres Kő-tengeren, elmentünk egy valóságos állattartó mintagazdaság mellett, láttunk szürkemarha gulyát, birka nyájat, őzike csapatot, és felrémlett a kocsiban éjszakázás réme, amikor kishíján eltévedtünk. A Vászolyba vezető utat akartuk lerövidíteni, illetve a GPS navigált minket a földutakkal keresztül-kasul szelt, szőlővel beültetett domboldalakra, ami nem eresztett minket, de más sorstársakat sem. Azért végül szerencsésen, élményekkel és finomságokkal telve hazaértünk.