Majd csak kisül belőle valami

Verdi : Requiem

2012-02-06T16:29:00.007+01:00

Dies Irae

Egy Gregor Józsefről szóló emlékműsorban megszólaltatták Verdi Requiemjének egy részletét .
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a mű gyermekkorom óta a legkedveltebbek közül való.
10 év körüli lehettem, amikor először hallottam az Operában, olasz szólistákkal, olasz zenekarral és karmesterrel. Máig feledhetetlen élmény volt.
Édesapám odaadó és örök szerelmét az operák és a komolyzene iránt, igyekezett gyermekeibe is beleplántálni. Nem volt nehéz dolga, mert húgommal, szinte a zenében éltünk,nőttünk fel, mivel énektanárként a magán énekóráit otthon tartotta. Kicsi volt a lakásunk, ilyenkor csöndes játékra szinte csak a hatalmas zongora alatt volt hely. A babaszoba rendezgetése közben, szinte észrevétlenül "másztak" a fülünkbe a legszebb dallamok.
Egyszer az a csodásnak tűnő ötletem támadt, hogy gyújtsunk gyertyát a skatulyákból épített bababútorok asztalkáján. Én, s a zongora is megúszta a kalandot, mert Édesapa időben észrevette. Különben is, mint afféle igazi, jó pedagógus, szinte átlátott rajtunk, s a legkisebb turpisságot is felfedezte. Ám ez más irányba vinné a történetet, térjünk vissza hát Verdi remekművére.
Ha azt mondom: requiem, mindenkinek a gyászmise, gyászszertartás jut eszébe.
Verdi műve egyedülállóan különleges, mert magában hordozza ugyan az elmúlástól való félelmet, ám felvillantja a az örök élet reményét is.
Olyan mint ez a mostani tél, a maga vigasztalhatatlan zordságával, sötétségével, hidegével, de letakarva a finom, puha, halkan hulló, fehér hólepellel.

Lamberto Gardelli, az olasz származású világhírű karmester szavai szerint:
"Verdi Requiemjének csodálatos felszabadító ereje van. Számomra ez az élet himnusza, nem a halálé. Verdi szerette az embereket és az életet, a Requiemben segítséget kínált az emberiségnek. "

Valóban, ez egy olyan gyászoratórium, ami az Istent és az életet dicsőiti.
Nehéz egyetlen részletet kiragadni belőle, hogy a szépségét, megrendítő, elementáris hatását érzékeltessem. Talán a "Dies Irae" a legalkalmasabb erre.
A dies irae jelentése (dies irae, dies ille) : Ama végső harag napja. Utolsó ítélet.
Velőkig ható,szinte hátborzongató, dübörgő zene, mégsem az elmúlás borzalmát fejezi ki, hanem a megújulás ígéretét.Lassan, csendesen vigasztaló zsongássá szelidül.

Egyszer a Melbournei Magyar Központban azt a feladatot kaptam, hogy rendezzek egy emlékműsort 1956 emlékezetére és tiszteletére.
Azt a megoldást választottam, hogy ott élő, 1956 után kivándorolt magyar embereket szólaltattam meg, és ők mondták el az emlékeiket a harcokról, érzéseikről. Ezt filmre vettük. Korabeli filmrészleteket és fényképeket vágtunk egy-egy riport közé.
Természetesen zenei aláfestés is kellett, olyan, ami a forradalom nagyszerűségét, szomorúságát, bukását, de a megújulás reményét is kifejezi. Verdi Requiemjénél nagyszerűbbet nem is találhattam volna. Maga a film fekete-fehér volt, és a Dies Irae-vel indult. Majd elhangzottak a beszélgetések, a köztük látható megrendítő eredeti filmkockákkal,romokkal,gyásszal,ágyúlövésekkel, halállal.
Ám a végén újra felzendült a kórus, de most már diadalmasan, és lassan beúszott a képbe a szinesedő, újjáépült Budapest látképe, helikopterről, felülnézetben.
Ugyanaz a részlet a műből, mégis egészen más hatást kiváltva.

ESKÜ

2012-01-25T14:18:00.005+01:00

" Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, Te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek ! "

(Karinthy Frigyes: Mennyei riport)

In The Mood for Love........

2012-01-19T23:25:00.011+01:00

SZERELEMRE HANGOLVA

Egy nagyszerű film kísérőzenéjének egy részlete, mely önmagában is megérint.
A rádióban hallottam először.
A fenti cím a film címe. Nem jönnek az ilyen filmek, mint ez is, nagy csinnadrattával, mégis a legnagyobbak között van, ha nem a legjobb.
Az interneten megnézhető, de csak azoknak merem ajánlani, akik nem a szokásos szerelmi jelenetekre vágynak.
A címben lévő "mood" szó hangulatot jelent, a fordítás mégis jó.
Wong Kar Wai filmje hangulatokkal érzékelteti a cselekményt, mely alig rebben, zenéje pedig tökéletesen simul hozzá. Szinte nem is film és filmzene, hanem költészet.
Nem tudok elfogulatlanul írni , így be is fejezem azzal, hogy aki fogékony a művészi alkotásokra, feltétlenül nézze meg,s hallgassa néha lehunyt szemmel is a muzsikáját.

Csak hogy tudjátok.....

2012-01-03T12:09:00.002+01:00

.....mire számítsatok :-)

Kérdem a Fiamat: Autóval akarsz menni????
-De Mama, már negyedszer kérdezed.....!
-És mondjad Drágám, mit szoktál erre válaszolni ???

ÜNNEPEK ELŐTT

2011-12-20T18:28:00.005+01:00

Szomorú és egyhangú lenne az életünk ünnepek nélkül.
Ezek a várva-várt jeles napok sokcélúak. Alkalmat teremtenek a dolgos hétköznapokból való kikapcsolódásra, az ajándékozásra, a pihenésre.Vajon jól használjuk fel a lehetőségeket? Úgy tűnik, hogy napjainkban elveszni látszik pont a lényeg.
Túl sokat vásárolunk, főzünk, halálra fárasztjuk magunkat, s mivel fáradtak vagyunk nem éljük át a Karácsony Ünnepének misztériumát.
Ha erőnkön felül költekezünk, a későbbiekre halasztott adósság megfoszt minket az ajándékozás örömétől.
Ha roskadozik az asztal, még az étvágy is csökken.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem tudunk mindenkinek és mindennek megfelelni, ne is erőltessük.
A vásárolt ajándéktárgyak helyett készítsünk magunk valamit. Mindnyájan jók vagyunk valamiben. Lehet kézimunka, befőtt, vagy sütemény. Beleszőhetjük, festhetjük, süthetjük a szeretetünket,ami még akkor is érezhető , ha a mű nem lesz tökéletes.
Ha időben kezdtük a felkészülést, akkor már az ünnepeket megelőző hetekben is kiemelkedhetünk a szürke hétköznapokból. Így kerülhető el a hajszoltság okozta veszekedés, s helyét a magasztos, fennkölt érzések tölthetik be.
Még mindig nem késő kicsit áthangolódni a kereskedelem, reklámok diktálta "vegyél-vegyél"-ből.
A bevásárló-központok angol eredetű dalai helyett hallgassuk a szépséges magyar énekeket, verseket.

Ady Endre örökbecsű,szívfacsaróan szépséges versével kívánok minden jó barátomnak és kedves ismerősömnek gyönyörű Ünnepet!!!!
Szeretettel: Irén

Különleges világnap....

2011-12-15T12:29:00.007+01:00

...a Kossuth-rádióban.
Hallgattam a híreket, s a sok felrobbant, leesett, elfogták, kirabolta, leütötte, elütötte, belehalt, stb. között egy KAKUKKTOJÁSra leltem.
"Angliában megrendezték a szokásos Száradó-Festéknéző Versenyt."
Ahol is az nyer, aki a leghosszabb ideig képes nézni mozdulatlanul, rezzenéstelen fejjel és szemmel, pislogás nélkül egy száradó festékfoltot.
" ...őrület, de van benne rendszer ",legalább is az angolok szerint.
Gondolom így ünnepek előtt megnyugtató lehet a háziasszonyoknak.
A versenybe szállók Guiness rekordra törekszenek.
Vannak még boldog emberek !!!
Ha szeretnétek benevezni, vagy csak kikapcsolódásra vágytok, a fenti videó segítségével megtehetitek.Bár a festék éppen nem szárad, hanem folydogál, de ez legyen a legnagyobb gondunk :-)))

APRÓ-ságok

2011-12-12T10:32:00.009+01:00

1. Csütörtökön mindenkinek udvariasan köszöntek a jegyellenőrök a metrónál.

2. Cégtáblán olvastam: "Lapszabászati fafeldolgozás". Remek ritmusa van.

3. Apuka kézen vezette másfél éves forma kislányát, hátán tömött hátizsák, s még egy
óriási sporttáskát is cipelt. Vajon anyuka hol van, gondoltam. Megláttam őt is.
Kacska kéz, kacska láb az egyik oldalán, így bicegett utánuk, mégis milyen szép
család volt.

4. Idős férfiak csoportja beszélgetett a metróban.
Egyikük mondta : ...ha az Osztrák-Magyar Monarchiában nem úgy döntöttek volna,
hogy belépünk a háborúba, akkor....Sajnos megállóhoz értünk és kiszálltak. Sosem
tudhatom meg, mi lett volna, ha.....

5. Fiatalember lépett hozzám egy üzletközpont bejáratánál, ahol egyik fiamra
várakoztam. "Kinder figura ?" - kérdezte. Én már sajnos nem annyira, de miért
kérdi? Elnézést kért a tévedésért és továbblépett.

6. Mivel a közbiztonság alaposan meggyengült, gyakorta hordom a válltáskámat a
kabátom alatt. Praktikus ötletnek bizonyult, mert azóta mindig akad valaki aki
átadja az ülőhelyét. Bár látom az arcokon a bizonytalanságot, mikor a pocaknak
vélt domborulatról az arcomra téved a tekintetük.

7. Újságpapírral átabotában beragasztgatott kirakat üvegen hirdeti a tulajdonos:
"Kirakatrendezést vállalok!" Nem őt választanám.

8. A Gesztenyés-kert nevű parknál kérdezgettem az unokámat, aki akkor ötéves volt.
Milyen fák vannak itt, vadgesztenyék, vagy tán szelídgesztenyék?
Rövid gondolkodás után: Tudod Mama, vannak itt vadgesztenyefák és, és....békések
is.

9. Szabad emberek vagyunk,de az egyéniségünk börtönében. (Joshi Bharat)

10. Hogy a masinám miért így rendezte a fenti sorokat, nos, az rejtély számomra.

Bölcsesség : Végül csak az számít, hogy szerettél

2011-11-21T15:18:00.005+01:00

Végül csak az számít, hogy szerettél

Kattintsatok a kék sorra, érdemes !( elnézést, itt nem kék hanem bordó)

Ősz Fekete István versével és egy kérdés.

2011-10-29T14:50:00.005+02:00

Estnek árnyán

Estnek árnyán
alkony szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék
mámort rejtőn
kapaszkodnak
kopasz lejtőn
s rőt levelük meg-
meg rebben.

Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-
bongva,
szeptemberi titkot mondva,
pihenni száll
a karóra.

Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan koppan,
holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
s gyalogúton lépés dobban.

Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan.

Foszlott szélü kalapjával,
megemelve lassan, mélyen
annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban,
tárt karral a gyepű szélén.

Fekete István

Szépséges vers az őszről, öregségről, őstudásról, megnyugvásról.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versét juttatja eszembe.
Azon gondolkodom, hogy az Öreg, vajon a kőkereszt előtt emelte-e meg a kalapját, csak úgy megszokásból, vagy a Mindenhatót köszöntötte, s néki köszönte meg az őszi est varázslatos és örök szépségét, vagy talán az összel lassan múló életét ??????
" annak aki mindig ott van,
sötétben és világosban....."

Körülnézek...

2011-10-15T16:43:00.003+02:00

....és látom, hogy minden megy tovább. Lassan ideje feltápászkodni.
Ideje megköszönnöm Mindenkinek a segítő szavakat, sőt a gondolatokat is.

Irreális állapot ez. Az idő telik és én várom az gyógyulást, de legalább az enyhülését ennek a soha nem ismert kétségbeesett állapotnak.
Zajlik belül, kavarognak a gondolatok. Valami lehetetlen, sosem ismert elegye a fájdalomnak, önmarcangolásnak, megbocsájtásnak, reménykedésnek, hitnek és hitetlenségnek, bűntudatnak,bűnvádnak... és még kitudja mi minden érzésnek.
Milyen más szemmel nézem most a körülöttem zajló életet.
Szeretném a boldog pároknak odakiáltani: szeressétek egymást míg lehet. Sajnálom az idősebbeket, akik még előtte vannak a megpróbáltatásoknak.Elmondani mindenkinek, hogy ne törődjenek jelentéktelen dolgokkal.
Mégis, a tanulság az, élni kell az életet, a mindennapokat, ahogy telik tőlünk, a többit úgysem lehet kiszámítani, nem lehet és nem is kell "készülni " rá. Az ellent mondana a józan észnek.

Olvastalak Benneteket "közben" is.
Veletek örültem az örömeiteknek, szerencsére ebből volt több. Jóvátehetetlennel és megváltoztathatatlannal nem sokkal találkoztam. Annál több volt a szép, lélekmelengető bejegyzés kis unokáról, gyerekekről, munkáról, utazásokról, épülő házról, rekkenő nyárról, gyönyörű őszről.
Gyönyörködtem szép fotóitokban is, mind-mind egy csepp orvosság volt a gyógyíthatatlanra.

Ezer köszönet Nektek minden egyes vigasztaló szóért, a leírtakért, a telefonon és személyesen nyújtottakért.
Ha valamire nem úgy reagáltam ahogy elvárható lett volna, azt tudjátok miért volt, ne haragudjatok érte.

2011-08-22T07:56:00.003+02:00

Elment a Legkedvesebbem, s a világ úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Pedig nagyon üres lett nélküle.............................................

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl.....11. .

2011-08-11T11:51:00.007+02:00

Újra Ausztráliáról :-)
Például adósa vagyok Györgyinek, aki egy bejegyzés után azt kérdezte, hogy mit eszik az átlag ausztrál.
Nos, elsősorban barbit. No, azért megijedni nem kell, nem a babát, hanem barbecue-t, amelynek a kedveskedő rövidítése a barbi.
Ismerjük ezt mi is, rostonsült néven. Először finoman bepácoljuk, majd szépen ,lassan parázs fölött, rácson vagy vaslapon megsütögetjük.
Ám nem úgy az ausztrál férfiú. (Mert ő süt, nem az asszony.) Ő többnyire nem pácol, hanem bemegy a henteshez és megveszi a készre szeletelt, hatszáz fajta pácolt, avagy pácolatlan hús, vagy kolbász valamelyikét. Ez többnyire birka, vagy marhahús. Vesz hozzá a sokféle szószból is, amit bizony nagyon jól tesz, hamarosan meglátjátok miért.
Ezekután beiizítja a masinát és akkurátusan szénnéégeti a húst. S, hogy valami felismerhető íze is legyen, arra kellenek a szószok. De "annyi" sör után már ki figyel oda az ízekre ?

Sütögető alkalmatossága mindenkinek van. Ha nem akarja az ember magával cipelni, bárhol talál gázzal vagy villannyal működő masinát, mely ingyenes. Minden parkban fellehető, sokhelyütt még fával fűthető is van, ládában odakészített,gondosan felhasogatott fával együtt.

Az átlag ausztrál családanya nem főz. Nem tud és nem is akar. Fogalma sincs, hogy mit lehet kezdeni egy pohár tejföllel, vagy egy darab karalábéval, nem is ismeri.
A bevásárló helyeken a fém trolik kész termékekkel, rágcsálni valókkal, kólával sültkrumplival, édességekkel vannak tele. Meg sörrel. Csak a pénztárca vastagságától függ, hogy esténként hová megy a család vacsorázni.
(A vacsora a főétkezés, délben csak szendvics az ebéd, margarinnal, sajttal és rengeteg salátával, uborkával és céklával.)
A tehetősebbek a jobb éttermeket választják. Hétfőn görög, kedden olasz, szerdán kínai , csütörtökön, indiai, pénteken libanoni, stb. vendéglőbe mennek.
A sorrend tetszőleges és változó.
A szegényebbek választhatnak a svédasztalos pizzázók és más önkiszolgáló helyek között, melyek olcsók, 120 féle ételt kínálnak és....nagyon vacakok, többnyire.
No és a Mc' Donalds, a Pizza Hut, a Kentucky , és még sokáig sorolhatnám, hogy mely gyors éttermekben üldögélnek.
És végre eljön a hétvége, a fűvágás és a bbq. ideje.

Mi is szerettünk húst sütni, volt is néhány érdekes kalandunk a két kultúra különbsége miatt.
Nem szeretem a birka és a marhafaggyú ízét-szagát. Ezért azt találtam ki, hogy alufóliát terítek a sütögető lapra, így csak a saját ízeinket élvezzük.
Egyszer egy gyönyörű víztározó parkjában készülődtünk az ebédhez, sült a hús a fólián, fokhagymával,hagymával jóféle füszeres pácban illatozott. Már majdnem kész volt, mikor egy nyugdíjas nénikékből álló társaság érkezett. Meglepve látták -a számukra idegen- fóliát.
Kétségek közt tipródtak, hogy most mi legyen. Nem érezték ildomosnak, hogy amúgy hagyományosan, csak a csupasz platnira csapva készítsék az ennivalót. Amolyan igazi, régi vágású, művelt asszonyok voltak. Végül kértek a fóliánkból, és -szerintem- életükben először,s talán utoljára, ők is azon sütötték meg a pecsenyéjüket.

Másutt többször előfordult, hogy megjegyzéseket hallottunk, hogy büdös a fokhagyma, de többnyire elkérték a pácunk receptjét, mert tetszett a sülő ételünk illata.

Végezetül, a fenti videó Melbourne öt nevezetességét mutatja:
1. Felhőkarcolók
2. Royal Exhibition Building, szép és régi épület, nagy kiállításoknak ad helyet
3. The Shrine of Remembrance , háborús hősök emlékműve
4. St. Paul's Cathedral
5. Twelve Apostles , Tizenkét apostol, melyekből már csak kevés van, lassan belemossák a hullámok az óceánba őket.

Több nevezetesség is van, őket majd megnézzük legközelebb.

Kéretik nem kikacagni !!!!

2011-07-09T15:00:00.003+02:00

Ez itt egy fotó, melyet enkezemmel követtem el, majd felügyetlenkedtem ide nektek okulásul, hogy milyet nem szabad közszemlére tenni.
Azért egy ici-pici büszkeség mégis lakozik a szűmben, ugyanis ez az ELSŐ !
Teljes megértésetekért esedezem és ígérem, hogy legközelebb szebbel jutalmazlak Benneteket :-)))

45 esztendő

2011-07-05T23:31:00.005+02:00

Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, holtomiglan......

Az emberi hülyeség végtelen.......

2011-06-22T11:14:00.007+02:00

....és azon is túl, nagy darabokban lóg a világűrben. Ezt akár idézőjelbe is tehettem volna, mert hajdanvolt matematika tanáromtól származik. Az igaz ugyan, hogy nem kifejezetten arra a jelenségre értette amelyről szólni kívánok, de azt most már fedje a feledés homálya.
Amiről szólnék az egy furcsa viselkedésmód, melyet csak a tapasztalt lélekbúvárok tudnak megmagyarázni.
Arról lenne szó, hogy miért kattannak rá,egyébként értelmesnek tűnő emberek, a különböző akciókra, és kiemelten arról, hogy miért tülekednek egy-egy nyitási akciónál.
A Kossuth-rádióban hallottam ma reggel egy különösen eszement eseményről, gondolom emlékeztek a "talicskás" őrületre.
Erről azután eszembe jutott, hogy minap Agárdon megnyílt egy új (csak ott új)szupermarket. Nyitási ajándékként valami műanyag dobozkát kaptak azok akiknek jutott. Nos, ezért a filléres vacakért álltak sorba és tiporták egymást az emberek.
Ha azt hinnénk, hogy a nálunk jobb módú országok lakosai másképpen viselkednek, akkor tévedünk.
Ausztráliában, ezen belül Melbourne-ben, van egy nagyon elegáns és drága áruház, a Myer,ahol gyakran van kiárusítás. Ilyenkor a gazdag emberek, főként nők, magukból kivetkőzve ölik egymást a bejutásért, néhány dollár megtakarítás lehetősége miatt.
De , hogy ne ostorozzak csak másokat, elmesélem a saját esetemet. Ez ugyan nem nyitási akciós, de nagyon jellemző.
Először jártam életemben nem szocialista országban, amikor vagy harminc évvel ezelőtt Melbourne-ben voltam látogatóban. Akkor még híre-hamva sem volt itthon a bevásárló központoknak, ott láttam először. Bevallom káprázott a szemem és egyik ámulatból estem a másikba. Olyan árubőséget, mint ott, én még sohasem láttam.
Ami a leges-legizgalmasabbnak tűnt, az volt, hogy felfedeztem, az egyik kijáratnál kicsi dobozokban valódi almalevet osztogattak "ingyen". Elfogott valami lázas kapzsiság,s mivel több ki és bejárat volt, rávettem Édesanyámat, hogy mindegyikhez többször is menjünk , s mindketten kapjunk a gyümölcsléből.
Anyám csendesen somolygott, de részt vett az én "magán akciómban" , melynek eredménye többtucatnyi almalé volt. Hazavittük, és azt mondta, most addig iszod, míg el nem fogy.
Hosszú időnek kellett eltelnie mire újra megszerettem ezt a nedűt.

Én már csak kacagni tudok :-)))

2011-06-16T15:46:00.003+02:00

Nem kertet építünk, hanem renoválunk. Lépcsőt, ablakot , ajtót. Festünk, mázolunk.
Nagyon nehezen élem meg.
Kosz van és rendetlenség . Nagyon lassan haladunk.Bár úgy lenne mint a fenti filmben. A hab a tortán: a nemvárt nehézség.
Abból is jut.
És ne mondja senki, hogy majd bezzeg ha kész lesz, akkor milyen jó lesz neked. Mert most van most , és most nem jó nekem.
Szusszanásnyi,ebédutáni pihenőben láttam egy kertépítős műsort.Nem köntörfalaztak. Elhangzott az alábbi bölcsesség amely jól illik a jelen állapotunkhoz:

"Először sokkal rosszabb lesz, mint eddig volt, addig, míg egy kicsit is jobb lesz."
Mi most a "sokkal rosszabb" állapotban leledzünk:-(((

A szánakozó és együttérző szavak ide alulra kéretnek !!!!

Az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyeken is túl....10.

2011-05-31T12:05:00.008+02:00

Nem tudom, hogy ez a tehetséges ausztrál fiú megnyeri-e az ottani "Csillag születik" versenyt , vagy sem. Mindenesetre megérdemelné :-)
Mégis ez késztetett arra, hogy írjak újra néhány szót az ausztrál lelkiségről.
Azt sem tudom, hogy mennyire jellemző , hogy egy 16 éves, birkákkal foglalkozó farmergyerek zongorázzon, zenét szerezzen ilyen színvonalon.
Viszont azt tudom, hogy még életemben soha más népeknél nem tapasztaltam,- azt a jó értelemben vett- gyermekded örömet, egyszerű szórakozások alkalmával, mint abban az országban.
Nagyon érzékenyek és könnyen elérzékenyülnek a nagyon nehezen összebarkácsolt rövidke történelmüktől és "nemzeti" dalaiktól. De ugyanolyan önfeledten tudnak röhincsélni buta kis, poénoknak hitt idétlenségeken, mint ahogy lelkesednek jó célokért.
Jó látni, hogy az "Istenhátamögött" élő fiú, élete nagy megmérettetésén, nem restelli a nemzeti viseletet.
Igen, az a kabát és kalap tipikusan ausztrál viselet. A felső ,hivatása szerint, egy birkafaggyúval átitatott és ezáltal vízállóvá tett esőkabát. A kalap pedig rendes körülmények között a körbenlógó dugókkal, a legyek ellen szolgál.
Nem túl csinos, ámde annál célszerűbb a "bush"-ban. ( Au. bozótos )
Senki nem szólt rá, hogy mit "ausztrálkodik" itt, mindenkinek természetes a hazai viselet, és nem kizárólag a célszerűség mián. ( A kabát most és itt bőrből van, csak hasonlít az eredetire, de az egész fizimiskája olyan ausztrálos a fiúnak )
Jelen esetben természetesen a ruhadarabok szalonképes és illatmentes változatát láthatjuk :-)
Még tudni kell, hogy a dalt , ott, abban a pillanatban komponálta.
Nem ártana, ha egy jó zenetanár nyakon csípné ezt a "csodabogarat" (ahogy az egyik zsűritag nevezte) , az őstehetség elkezdene tanulni, és jó muzsikus válna belőle.
A kérdésre, hogy mire költené a nyereményt, ha az övé lenne, elmondta, hogy venne egy úszóházat (Houseboat) és egy jó zongorát.

Tavasz

2011-05-12T13:54:00.000+02:00

Lassan nyárba hajlik a tavasz, de talán még nem késtem el.
Oly sokan és olyan gyönyörűségesen megírtátok, képekkel is bizonyítottátok a tavasz szépségét, hogy talán most nyár elején "elbír" valami mást.
Kosztolányi Dezső "Zsivajgó természet" című icipici kötete akadt a kezembe.
1946 szeptemberében ajándékozta valaki, talán a szerelmének, talán csak a háború elmúltának örömére.Talán aki kapta, kicsit csalódott is, mert nem azt olvashatta amit várt.
Én ellenpontként, és aláfestő zenének Vivaldi pompás tavaszát választottam.
A könyvecske első része a "Virágok beszéde" alcímet kapta, és azt sejteti, hogy a virágok maguk "mutatkoznak be", a költő dolga csak a papírra vetése volt.
Az alábbi idézetek nem versek, csak rövidke kis szösszenetek, melyek helyenként humorosak, olykor gúnyorosak is.
Idéznék belőlük, s majd az olvasó dolga lesz megállapítani a helyességüket, vagy azt, ha nem tetszik.

Hóvirág:
-Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek,lazán, vázlatosan. Csak éppen összeaggattak, varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami.

Ibolya:
-Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni?

Árvácska:
-Még mindig abban a poros, sötétkék ruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot.....engem elfelejtettek, kidobtak.De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jég hátán is.

Nárcisz :
-"Kertem nárciszokkal végigültetéd...." Mindig ezt a verset mondogatom magamban. Mindig Csokonai Vitéz Mihályra gondolok.

Erika:
-No azért nem vetek meg egy kis erotikát sem.

Gyöngyvirág:
-Első áldozásom után fehér ruhában ballagok haza májusi délelőttön, kezemben elefántcsont-kötéses imakönyvemmel.

Papsajt :
-Nekem sajnos mindig papsajt. Szeretnék már egy kis változatosságot.

Orgona:
-Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonálok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák.

Kamilla:
-Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz.Orvosi székfű. Matricaria Chamomilla.Ne csodálkozz, hogy latinul is tudok. Egyetemet végeztem. Gyógyszerész-kisasszony vagyok.

Hajnalka:
-Amikor hajnali zenét adtál, vidéken, a kedvesedhez én mutattam neked az utat.
Emlékszel még rám?

Fukszia :
-Veled nem tudok beszélni.Talán hozz kínai tolmácsot.

Tárnics:
-Lila selyemzsebkendőmet lengeti a szél.Milyen bohémes. Itt a virágok gavallérja. Itt a gavallérok virágja.

Csalán :
-De most már, kedves Kosztolányi, végezzen a virágokkal és a szóvirágokkal, mert hosszúra nyúlik. Ne vegye rossznéven csípős megjegyzéseimet. Távol a világtól a szatíra műfaját kedvelem. Ezért senki sem szeret engem . Csak a szamár.

Tudathasadásaim

2011-04-29T17:57:00.006+02:00

Kérem, én nem készültem !

Az egész akkor kezdődött, amikor megláttam a tükörképemet a kirakat üvegben.
Szöghajú, nyolcéves- forma lányka ugrándozott, majompofákat vágva.
Nem való ez hozzád -gondoltam- majd pillantásom tovább rebbent.
Visszazökkentem a jelenbe.
Az az idősödő asszonyság, az volnék én . Mikor még nem is voltam igazán gyerek?
Akkor nem értem rá, hogy játszadozó gyermek legyek, mert felnőtt szerettem volna lenni.
Felnőtt!!!
Nem szerettem a gyermeki kiszolgáltatottságot.
Gondolatban férjhez mentem, képzeletbeli otthonomat rendezgettem, kisbabáimat dajkálgattam.
Azután minden a valóságban is megtörtént,de az idő elszaladt mellettem, szinte csak megérintett és tovább suhant.
Most pedig nem tudok azonosulni az ősz hajszálaimmal, sokasodó ráncaimmal,a derékfájással, gyermekeim felnőtté válásával.
Mert nem készültem.
Erre nem készültem !

A HÚSVÉTI FÉNY MELEGE

2011-04-20T17:05:00.012+02:00

"Nehéz megidézni a lassú hervadású, kissé melankolikus, de szépséges viktóriai őszben a megújulást, a koratavaszi ünnepi hangulatot.
Csak akkor sikerülhet,ha az anyagi világból átlépünk a szellem , a lélek világába.
Ezt feltétlenül meg kell kísérelnünk, ha meg akarjuk érteni a feltámadás lényegét.
Nem szükséges hozzá különleges képesség, csak egyszerűen tudnunk kell, hogy a húsvéti ünnep körüli szertartások nem csupán folklorisztikus produkciók. A lényegük a tudat kapuinak megnyitása, felemelkedés a szellemi-lelki élet magasabbrendűségébe.

Azt tudjuk, hogy a keresztény húsvét -Jézus feltámadásának ünnepe- a Holdhoz igazodik. Mindig a tavaszi (európai) napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. A fény, a Nap képviselője, Jézus meghal, eljön a Hold uralma , és a sötétség átveszi a hatalmat a Földön.
Ám mi tudjuk, hogy ez mégsem sikerült.

Ausztrália földrajzi helyzetének köszönhetően nincs tavasz húsvétkor, de telihold igen.
Ez segíthet megélni a misztériumot. No meg a böjt.Az ünnepet megelőző nagyböjt.
A magunkba szálláshoz elengedhetetlenül szükséges a test békessége, s a test békességét pedig a böjt segíti.
A fohászok adják a böjtöléshez szükséges erőt, a böjt pedig megerősíti azt.
Érezhetjük az igazságát annak, hogy lélek a testre,s a test a lélekre hat. ( Szt. Bernáttól az idézet, de nem szószerint)
Amikor a húsvéti bárányról nem csak a pirosra sűlt pecsenye jut az eszünkbe, tudhatjuk, hogy jó úton járunk.Aki a teste fegyelmezésében becsülettel helyt állt az bízvást reménykedhet abban, hogy fogékonyabb lesz a szellemi értékek befogadására.

A böjt a keresztényeknek felidézi Jézus szenvedéseit, s megkísérli annak átélését.
De a Húsvét mégis a megváltást hozza, a feltámadás misztériumának, és a magasabbrendű létnek az ígérete.

Már említettem a viktóriai ősz szépségét. A természet ilyenkor is csodálatos, és ezen a földrészen a sok örökzöld miatt nem olyan nyilvánvaló a növényzet hervadása mint európában. Menjünk sétálni a zöldbe, gyönyörködjünk, meditáljunk.
Köszöntsük az Életet,a Napot, a Fényt, amely gyözedelmeskedik a sötétség hatalmán.
Érezhetjük a Teremtőt, aki egy a világmindenséggel, amelynek a részei vagyunk mi is.
Mindezen kívűl még szükségük van az embereknek figyelmes, törődő szavakra, melyeknek az értéke megbecsülhetetlenül többet ér a pénzért vásárolható ajándékoknál.
Szánjunk erre a törődésre legalább annyit, mint a testünk karbantartására.
A jó szó a lélek simogatása.
S ha bennünk, ott legbelül már minden rendben van, jöhetnek az ünnepek. Megértettük a megújulás lényegét, mely egyben a feltámadás, s a telihold csak egy lesz a világ szépségei közül és már eszünkbe sem jut a sötétség."

Ezeket a gondolatokat 2003 őszén írtam az ausztráliai magyarok hetilapjába.
A viktóriai ősz valóban szinte a legszebb évszak, és az utolsó lehetőség az évben a nagy kirándulásokra, kempingezésre.
Gyakorta egy kis hegyi üdülőfalu, Bright karaván-parkjában sátoroztunk az Ausztrál Alpokban. A sátrat úgy állítottuk fel, hogy a bejárata szembenézett azzal a dombbal, amelynek tetejénél láthattuk a felkelő, csodásan hatalmas teliholdat. Feltámadási istentiszteletre egy kis kápolna nagyságú templomocskába mentünk, ahol a rituálé pont úgy történt mint itthon, csak angol nyelven. Mikor beléptünk a templomi félhomályba sokáig csak üldögéltünk, halk orgonaszó hallatszott, majd egyszercsak, szinte varázsütésre felgyúltak a fények. Körmenet is volt, gyertyákkal.
S mivel a harangszó visszatértével a böjtnek is vége lett, az itthon megszokott ünnepi étkeket vacsoráztuk, tábortűz mellett.

MEGHITT,SZÉP ÜNNEPNAPOKAT KÍVÁNOK !!!

Vérteskozmai kirándulás

2011-04-18T16:44:00.005+02:00

Olyan szép volt a vasárnapi időjárás, amilyet csak kívánhat az ember áprilisban.
Nosza, kerekedjünk fel, mondta életem párja, s úgy is tettünk. A Vértes távolról szelídnek tűnő, inkább dombra mint hegyre hajazó, vonulata kellemes közelségben van hozzánk.Egyik, talán legszebb falva Vérteskozma. Oda indultunk.
Ez egy zsákfalu a Tatára vezető út mellett, alig három kilóméterrel beljebb az erdőben.
A falu történetében kétszer is előfordult az elnéptelenedés, de mindannyiszor újra benépesült. Először a török időkben menekült el a lakossága. Másodjára pedig a idetelepeített szorgos, rendet s munkát szerető svábságot űzte el a történelem akkori formálóinak könyörtelensége.
Halottaiból újra feltámadott, s szebb lett mint valaha.
Lakói hajdan bányászatból éltek,s a kis bányászfalucska jellegzetes fehérre meszelt házakból állott, a zsalugáterek, kapuk és kerítések pedig feketére voltak festve.
Mára csak egy ilyen maradt.
Üdülőfalu lett, s az örökségből megmaradt a szépre, tisztaságra törekvés.
Mindegyik ház tulajdonosa és felújítója megőrizte a ház és a kert eredeti formáját, de a színek változtak, és természetesen kényelmesebb lett bennük az élet.
Sok épület van külföldi tulajdonban, vagy a nyaraló vendégek jönnek messzi országokból.
Példaértékű a helység közösségi élete is, az elűzöttek, és azok leszármazottai pedig vissza-visszajárnak.
Az ősszel halottaknapja táján jártunk ott,s a temetőt szorgosan gondozták, sok szép virággal, mécsesekkel díszítették.
Szombati kirándulásunkkor a magunkkal vitt elemózsiát a templom dombján kialakított pihenő parkban eszegettük , mikor egy hölgy aromaterápiás előadásra invitált minket.
Bár érdekesnek ígérkezett, mi, a sok téli tespedés után mégis a gyaloglást választottuk. Így sem jártunk rosszul.Késő délután volt már, az erdő elcsendesedett, csak náhány kerékpárossal találkoztunk, meg madarakkal, őzikével.
A közelebbről már korántsem szelíd, sziklás, erdős dombok állatvilágában még megtalálható a vadmacska, a hiúz és a kőszáli zerge is.
Parlagi sast, kerecsensólymot nem láttunk, de a ritka kékgerlét sikerült sokáig megfigyelnünk.
A Vértes úgynevezett natúrpark, ami fokozottan védett természetvédelmi területet jelent, igy a kankalinnal borított erdőalja háborítatlanul virult tovább, és ibolyát sem szedtünk, pedig nagy volt a kísértés, hogy a különlegesen szép színű, illatos virágokból, régi szokás szerint, legalább egy csokrocskát vigyünk haza.

Prága

2011-04-04T16:39:00.007+02:00

Egy blogtalálkozó margójára.

Stali szólt, mentünk, találkoztunk, csapoltunk, ittunk,világmegváltottunk,ittunk, lelkeket ápolgattunk,csapoltunk, ittunk,nevettünk, fényképeztünk, barnát ittunk, nevettünk, csapoltunk,világosat ittunk,beszélgettünk, világosat a barnával, habosan, történelemmel, irodalommal, hab nélkül, tudománnyal,csapoltunk,ittunk, világegyetemről, túlvilágról, e-világról, politikáról? nem arról nem,csapoltunk, ittunk, vallásról,barátságról......barátokként hazaindultunk.

Stali,Zsuzsa,Junik,Töprengő köszönjük !!!!

Nyugtató helyett

2011-03-22T16:33:00.004+01:00

Ezt a csodálatosan megnyugtató dalt "Napsugaras Parókiánk"-ról, Csillagostól csentem el, utólagos beleegyezésével :-)))
Ha valaki, Ő biztosan megbocsájt érte.
Nagy szükségem van rá. Tavaszi zsongás helyett szomorúság ül a lelkemen.
Nem-nem, nem magam miatt bánkódom. Sőt, nem is családtagjaim miatt.
Hazám sorsa , helyzete, jövője miatt érzett aggodalom keveredik a természeti katasztrófák súlytotta nemzetek balsorsa feletti, együttérzéssel vegyes szánalommal.
Földanyánk hánykolódik, próbálja lerázni magáról a kincseivel rosszul sáfárkodó, hálátlan embereket, s mint mindíg, most is a vétlenek bűnhődnek.
És akkor még nem is említettem a háborúk borzalmaitól szenvedőket.
Hiába kapcsolok a hangerő legmagasabb fokozatára, hangokat hallok, sikolyokat, zokogást, hullámverést, szélvihart.

" Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel......" ( Wass Albert )

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....8.

2011-02-23T11:10:00.010+01:00

Ausztráliában ennünk is kellett. Ez most bizonyára komikusan hangzik, hiszen enni mindig és mindenhol kell.

Nem volt ez olyan mulatságos, mint gondolnád kedves olvasó, mert a bőség országában, egy európai , azon is belül magyar gyomorral megáldott lény, nagyon sok megalkuvásra kényszerült. Az sem ártott, ha elég leleményes volt. De erről majd később.

A birkák országában (és itt most ne a pejorativ jelentésére gondoljatok, hanem a négylábú változatra) természetesen sok a birka. Így ez nem igaz, mert rengeteg, mondhatnám számtalan birka él és legelészik mindenfelé. Városokon kívűl és városokon belül is. A gyanútlan utazó nézelődik a "világ legnagyobb falujának" is nevezett Melbourne városában, és egyszercsak egy - mikor nem is számítana rá- farmot talál. Lovakkal, birkákkal, lovasokkal, birkarágta füvetlen dombokkal.
Ahol ennyi a birka ott elengedhetetlen, hogy birkahús is legyen. Van is. Bizony, mindenhol. A szagával egyetemben.
Ausztrália lakosságának fő húsforrása volt a "hőskorban", és maradt a mai napig.
A megátalkodott pesti viszont tejfölös paprikás csirkére vágyik, galuskával, uborkasalátával.
Sok évtizeddel ezelőtt egy magyar család tejfeldolgozó üzemet létesített és ők kezdtek el tejfölt is készíteni. Mikor mi megjelentünk a Dél-csillaga alatt, már lehetett tejfölt kapni, de a magyarokon kívűl, senki nem tudta mire való.
Egyszer az első munkahelyemre , egy üzembe, ebéd gyanánt tejfölt vittem. Munkatársaim gyanakodva nézték ,vajon mi lehet az a furcsa fehérség, majd rövid tusakodás után kóstolót kértek. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit esznek.
Nem csak a tejföl volt különlegesség az átlag ausztrálnak, ide sorolhattuk a karalábét, a zellergumót, azt is ha nagyobb mennyiségű paprikát vettünk lecsónak, az őrölt pirospaprikát, a szaloncukrot, a finom cukrászsüteményt, a fokhagymás kolbászt és általában a fokhagymát... és sorolhatnám napestig.
Juhtúró sem volt. Ha kőrözöttre vágytunk krémsajtot vettem és márványsajttal tettem csípősebbé az ízét. Később egy- szintén magyar -familia fűszerek gyártásába kezdett, és lett őrölt paprika is. Igaz a színe kissé halovány volt, de paprika helyett :-) jó volt.
Így történt, hogy teltek-múltak az évek és egyszercsak természetes szereplővé vált az előbb említett paprikás csirke a magyarok asztalán, sőt megkedvelték az Ozik is.
(folyt.köv.)

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....7.

2011-02-15T13:16:00.011+01:00

Nyugdíjasok és gyengébb idegzetüek hamarabb abbahagyhatják az olvasást.

A fenti, nem túl szívderítő bejátszásnak, főként az eleje vonatkozik az alant következő következésekhez.Ráadásul azt is bizonyítja, hogy még a csapból is, pardon a IHM-ből is, mi nyugdíjasok "folyunk".

Szomorú szívvel veszem tudomásul, hogy társadalmunk (most még itthon járok a történetben) haszontalan, felesleges és költséges tagjává váltam. Ráadásul túl nagy helyet foglalok el a fiatalabb korosztály elől. Anyagilag szintúgy, mint fizikai terjedelmemben.
Nincs nap, hogy arról ne polemizálna valamelyik hivatalos, hivatásos, félhivatalos és hivataltalan fórum, hogy mi nyugdíjasok, mekkora teher is vagyunk hazánk vállán.
Legutóbb, puszta véletlenségből, mert szándékosan ilyen nem történhet velem, a rádiós csatornákon barangolva, odatévedtem egy reggeli néphülyítő rádióműsorra.
Hazánk ügyeletes és mindenes nélkülözhetetlenje böfögte röhincsélve, félálmos képembe, hogy a vasárnapi, össznépi kulináris rendezvényen milyen gosztustalanul viselkedtem. Én és még sok idősödő, nyugdíjas társam.( valóban ott voltam, de honnan tudta???) Ő, a szegény elnyomott ifjú, nem fért oda a pultokhoz, mert a nyuggerek, ahogy kedvesen becéznek minket, elsodorták őt , s mire átkűzdötte magát éhes és mohó tömegünkön, már mindent felfaltunk.Ezenkívül még az is kérdés számára, hogy az amúgy valóban túlméretezett belépődíjat, vajon miből tudta ennyi öreg kifizetni.
Valahol azt olvastam, hogy eléggé el-nem ítélhető módon, rendszeresen megpróbálunk elsőként felszállni a járművekre, és ha ez sikerül is, nem átallunk leülni. Sőt, továbbmegyek,közülünk a főgonoszok, az éhenhalást elhalasztandó egy későbbi időre, még néhány munkahelyet is elfoglalnak.
Egyszóval, imígyen becsüli meg az ifjabb nemzedék a háború utáni Magyarországot romjaiból feltámasztókat,az évtizedekig kis fizetésekért robotolókat,a kicsit később születetteket akik sok gyermeket neveltek. A fiatalok úgy gondolják, hogy ők tartanak el minket.(Természetesen van kivétel is) Figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy fizettünk nyugdíjjárulékot. Meg még sokminden egyebet is, de az nem tartozik a témához.
Mára kiderült, hogy az a befizetett pézecske csiribi-csiribá, eltünt, és hamarosan nem lesz miből kifizetni az általunk dőzsölésre szánt havi apanázst.

Mielőtt nagyon ideges leszek, el is távolodom itthonról gondolatban ,és megyek, mendegélek, mignem elérek az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túlra.
Olvasom, hogy Ausztrália hasonló gondokkal kűzd, nevezetesen társadalma öregszik, és felrémlett az a szörnyű jövő, hogy kb. 40 év múlva megnégyszereződhet az időskorú gondozásra szorulók száma.Egészen pontosan 3,06 milliónyi nyugdíjas lesz akkorra.(lakóinak száma ma kb. 21 millió, csak hogy éreztessem az arányokat)
Nosza , összedugták hamarjában az okosok a fejüket, tenni kell valamit izibe, nem lehet megvárni amig ez bekövetkezik.
Létrehoztak egy bizottságot, amely a lehetőségekhez mérhető hatékonyságot vizsgálja.
Arra a következtetésre jutottak, hogy máris el kell kezdeni a jelenlegi nyugdíjrendszer felülvizsgálatát és átalakítását.
Olyan, pontokba szedett, javaslatokat tárt eme bizottság máris a közvélemény és a hivatalosságok felé, amely mindenkinek megfelelt. Elfogadta a kormány, az ellenzék és az egészségügyi és jóléti szervezetek prominensei is.
A végleges, vitafórumokra bocsájtható tervezet ez év júniusára várhatóan elkészül.
Részletekkel most nem szolgálok. Más társadalom, más történelmi háttér,más gazdasági helyzet, más anyagi körülmények. Nem lehet összehasonlítani a miénkkel.

Ám a társadalom gondoskodási szándéka, a megoldás keresésének gyorsasága, a jószándékú közvéleménykutatás akarata eltanulható és követhető példa.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....6.

2011-01-21T18:03:00.017+01:00

Melbourne-ben , ahol éltem, nem gyakran fordul elő hóesés. Az évszakok nem tagozódnak élesen elkülöníthető négy részre, ha valaki havat akar látni sokat utazhat, hogy a vágya teljesüljön, mert a tél igen enyhe.
Elég ellentmondásos élmény az eukaliptusz fákon havat vagy zúzmarát látni, bár nagyon ritkán, rövid időre, megpillanthatunk hópelyheket a város magasabban fekvő kerületeiben.

Aki sielni vágyik, legkevesebb 150 kilométert utazhat, ám feltehetően jómódú, mert a téli sport Ausztráliában meglehetősen drága.
Az igazán alpesi jellegű helyekre 350-400 km.-t is autózhattunk, ahol már 1800 méter magasan, szinte Ausztriában érezhettük magunkat. Ott még kutyaszánon is utazhat akinek éppen ahhoz van kedve.
Mivel a hó, és a jeges sportok különlegességnek számítanak, amikor évi rendszerességgel, májusban, megérkeztek Warren Miller filmjei, a tél és a téli sportok szerelmesei igyekeztek minél előbb helyet foglalni abban a csinos, régitípusú moziban, ahol vetítették őket.
Az amerikai Warren Miller fénykorában amatőr sielő-sportoló volt, és számos verseny nyertese.
Idővel áttért a sielős filmek forgatására, és máig közel 600 különböző hosszúságú filmet készitett.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem sok havas vidéke létezik földünknek ahol ne járt volna a forgató csoportjával.
A világ legjobb, legmerészebb sportolói tartanak vele, hogy extrém túráinak főszereplői legyenek. Nemcsak a tájak szépsége lélegzet elállító ezekben a filmekben, hanem a sielők és snow-boardozók teljesítménye is.
A legmeredekebb hegyekről, szűz hóban száguldanak le, szökkennek szikláról- sziklára,
röppennek át minden akadályon, szakadékon, tavacskán, bármin ami elébük kerül. Esnek is nagyokat, de kéz és lábtörés vagy nem esik, vagy nekünk, nézőknek, nem mutatják.
Pedig sokszor került a stáb életveszélyes helyzetbe. Nevezetes és emlékezetes, amikor Új-zélandban egy forgatás közben kitört vulkán elől menekültek Warren Miller és egy síbajnoknő. A témához illő, remek,ritmusos zene is fokozza a hangulatot.

Ezek a filmnapok nem csak a megszokott -jegyet veszek, beülök, megnézem, hazamegyek-élményt nyújtja.Ilyenkor a kereskedők kiállitják legmodernebb, télisporthoz kapcsolódó árúcikkeiket, szép , szines kiadványok készülnek az alkalomra, utazási irodák csalogatják az embereket a Föld legszebb havas tájaira. Ihatjuk a világ tetejéről, gleccserek jegéből olvasztott friss, természetes vizeket.
A mozijegyek tombolajegyként is szolgálnak, komoly nyereményeket kaphatnak a szerencsésebbek. Természetesen, sífelszerelést, utazást a havasokba stb.

Igazi télies, fesztivál hangulat uralkodik az enyhe melbournei télben.
Ilyenkor megjelenik a film készítője , Warren Miller is akit nagy ovációval fogad a közönség.

A fenti filmösszeáálítás cime: A tél gyermekei. Valójában felnőtt emberekről szól, akik egész életükben gyermeki lelkesedéssel, félelem és gátlások nélkül hódítják meg a legveszélyesebb, elképesztően meredek lejtőket. Menekülnek a maguk előidézte lavinák elől.Itt éppen Alaszkára igyekeznek. Nincs főpróba, a tájat előszőr helikopterről mérik föl, a többi.... meglepetés, lesiklás közben.
Lám, ez az alaszkai túra is elég "meredek" vállakozás volt.

A lélek és a test ünnepnapja.

2011-01-17T11:34:00.019+01:00

Legkedvesebb középsőszülött gyermekem vasárnap elvitt minket a Káli- medencébe.
Természetesen a menyünkkel és hatéves unokánkkal együtt. Ünnepnap volt ez, több okból is. A férjem vígan nézelődhetett, nem kellett vezetnie.
Az együttlét öröme sem elhanyagolható, sőt...
Olyan helyeken is jártunk, ahol még sohasem.
A nap hétágra sütött, s a tavaszias napsütés bearanyozta a hangulatunkat és megszépítette a télkoptatta balatonfelvidéki tájat.

Első utunk a Káptalantóti piacra vezetett. Sok jót, szépet és ízlelőbimbókat izgató beszámolót olvastam erről a helyről, de a valóság kellemesebb volt, mint amit elképzeltem.

Tágas mező ad helyet a Liliomkertnek nevezett piacnak, amelynek ötlete egy helybéli kertészetet vezető asszony fejéből pattant ki.
Tudhatta, hogy a helybéliek milyen finomságokat készítenek, helyben termelt, termesztett alapanyagból, ősi receptek, falujuk, családjaik szokásai szerint. Ámde piac hiányában nem volt hol és kinek kínálni a portékájukat. Pedig igény lett volna rá. A bio-piac megfizethetetlen, ahol meg olcsó árú kapható, ott sokszor baj van a minőséggel.

Szóval Harmathy Ildikó asszony felismerte a kereslet és a kínálat találkozásának a hasznát. Megoldásként felkínált egy szép darab földet a kertészete melleti területből, vasárnapi-piac nyitásához.
Lassan -lassan terjedt, szájról-szájra, blogról-blogra, mignem már papíralapú újságcikkekben is felbukkant a hely híre, és ennek arányában nőtt az árusító pultok száma. Mára már jönnek távolabbi megyékből eladni, és vásárolni is.

Ezen a hétvégén félgőzzel működött a piac, mint mondották a helybéliek, túl közel vannak még az ünnepnapok, a kiadások, és a nagy lakomák emlékei. . Ám még így is hatalmas volt a választék és elegendő számú vevő is látszott. Többfelől is azt hallottam, hogy jó-jó ez a piac, csak drága. Örömmel tapasztaltam ,hogy semmivel nem drágább mint bármely piac, sőt, sokminden olcsóbb, mint másutt, ezzel szemben a minőség nem említhető egynapon sem velük.
Megkísérlem felsorolni, hogy mi minden kapható egy ilyen átlagos, nem túl erős piacnapon, a teljesség igénye nélkül.

Frissen fejt "igazi" tehéntej, tejföl, nagyon sokféle sajt, "disznóságok", kolbászok, szalonnák, disznósajt, füstöltáruk, májasok, disznótoros, hozzávaló savanyúságok különböző fajtái, frissenvágott baromfiak : libák tyúkok, kacsák, csirkék konyhakész állapotban, burgonya, zöldségfélék, hagymák, többféle alma,
szárított gyümölcsök, frissen sütött almáspiték, rétesek, kalácsok, perecek, pogácsák, forraltbor, tejeskávé, tojás, lekvárok, dzsemek, gyümölcslevek,
Mangalica temékek széles választéka, mézeskalácsok különleges formában, mézek......

Mi ebédre, az országszerte töki-pompos néven ismert kenyérlepényt ettük, és bátran állíthatom, hogy a legfinomabbat széles-e hazában. Házi-rétest, almáspitét, és olyan-de olyan almalével öblítöttük le, hogy csuda.
Van egy asszony, aki minden vasárnap más és más házias főtt étellel várja az éheseket. Ezen a napon az idénynek megfelelöen disznótorost, hagymás krumplit, párolt káposztát kínált, normális áron. De mondják, mindíg, minden finom nála, a levesei és a pecsenyéi is.

Aki előszőr látogat e piacra , vagy üres pénztárcával menjen, vagy nagyon tömöttel, mert nem vállahatom a felelősséget senki anyagi helyzetének romlása miatt.
Szinte mindent megkíván és megvenne az ember :-)))
Tehát annak ellenére, hogy normális árak vannak, nem árt ügyelni.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a jó hangulat egyik oka az, hogy a portékák tulajdonosai nagyon kedvesek, jószívűek. Az is jóllakhat aki csak kóstolgat, mert nem sajnálják az ingyen falatokat.

Később, mikor már a pocakokat és kosarainkat megtöltöttük, tovább indultunk, Salföld felé.
A sorrendet nem a falánkságunk, hanem a piac nyitvatartási ideje határozta meg.
Ámbár, mintha jóllakottan még fogékonyabb lenne a lélek a szépségek befogadására :-)

Gyönyörű falvakon, a szépséges Kálimedencén keresztül , majd Salföldnél kétkilométeres séta után jutottunk a kies völgybe, ahol meglepően festői romok, egy Pálos-kolostor romjai láttán, szinte földbe gyökeredzett a lábunk.
A fenti videó csak kevéssé adja vissza a hely hangulatát, a romok méreteit, a környezet szépségét. Látni kell !
A falu széléről induló földúton, tágas mezőkön keresztül, két kilométert ballag a látogató, és egyszerre egy erdőben találja magát. Mikor nem is gondolná, hirtelen rábukkan a fenséges kolostor romjaira. Kicsiny völgyben, köröskörül hegyek övezte ez a különleges hangulatú hely.
A pálosok nem véletlenül választották a templomjaik helyét. Nemcsak a Pilisben, itt is működnek a föld pozitív energiái.
Jó itt bóklászni, "teremből" ki, "terembe" be, megcsodálni az épebben maradt ablakokat, fáklyatartókat, az eredeti mására épített kutat. Elolvasgatni a szép kiállítású történelmi útbaigazító táblákat,elmerengni régmúlt időkön, embereken, történelmen, s tervezgetni egy majdani táborozást, tábortüz rakást.

A hazafelé vezető úton ráérősebben csodáltuk a felújított, de eredeti formájukban megőrzött régi parasztportákat. Jó lehet egy ilyen házban, kicsit a múltban, kicsit a jelenben élni. Keresztül utaztunk a híres Kő-tengeren, elmentünk egy valóságos állattartó mintagazdaság mellett, láttunk szürkemarha gulyát, birka nyájat, őzike csapatot, és felrémlett a kocsiban éjszakázás réme, amikor kishíján eltévedtünk. A Vászolyba vezető utat akartuk lerövidíteni, illetve a GPS navigált minket a földutakkal keresztül-kasul szelt, szőlővel beültetett domboldalakra, ami nem eresztett minket, de más sorstársakat sem. Azért végül szerencsésen, élményekkel és finomságokkal telve hazaértünk.

Őszi kék.....válogatott versek.

2011-01-06T12:33:00.009+01:00

Az - éppen csak elmúlt- esztendő egyik legszebb ajándéka volt, hogy a virtuális világban megismerhettem Kajuk Gyulát, alias Trendo-t.
Egy gastro blogban olvastam verseit, prózáit. Mivel a versek szeretete nálam csak a késő felnőttkorban alakult ki,a -kissé Krúdy stílusára emlékeztető- novellái hívták fel a figyelmemet különös hangulatú írásaira.Remélem, hogy írója nem neheztel meg rám azért, mert más íróhoz hasonlítottam a stilusát.Nem is haragudhat, mert Krúdy írásaiért nem rajongtam soha, ezzel szemben Kajuk Gyula folytatásosai elbűvöltek. Azután jöttek a versek. Először csak kóstolgattam őket, nemsokkal később már vártam , hogy mikor jön a következő.
Megkerestem a világhálón találhatókat , és egy rendkívül sokoldalú költő műveire leltem.
Bármilyen hangulatban voltam, vagyok, találok hozzáillő, mondhatni rá rímelő költeményt.
Természetesen, mivel férfi írta őket,zömük jellegzetesen férfi vers, de annál érdekesebbek nekünk,nőknek, mert általuk jobban megismerhetjük a férfi lelket.
Legjobban a természet szépségei ihlette verseit szeretem, mert ezek nemtől függetlenül, hasonlóképpen hatnak nőre, férfiúra. A "Lombhullás" című igézően szép.

Szeretem a játékosan humorosakat, mint például a "Városi macska falun"-t, vagy a "Honorárium" címűt :

Vadászok vacsoráján verseim szavaltam.
Babérral koszorúztak a derék fiúk,
gondolták talán, a költők mind hiúk...
holott nemcsak dicsfénnyel él az ember.
Kongó konyhámba kedvetlen hazatérve
elgondoltam...hogy hát nem azér'
de egy kis őzhússal ha "megsértettek" volna,
most illatos vadragu főne fazekomba'
s míly szépen úszkálna benne a babér!

Vannak meseszerűek is, kisgyermekeknek (is) valók, pl. "Piknik a hegyoldalon".
Azután még az egészen rövid, majdnem haiku stilusúak, mint a "Várakozás"

Odvas szívemet belülről
rágja a búbánat lárva!
Hol késik vajon
az öreg Harkály doktor,
hogy belőlem kioperálja ?

S mivel ételekkel, receptekkel foglalkozó oldalon "találkoztunk", hát álljon itt néhány, ehhez a témához illő részlet is. Ilyesfélét rengeteget fellelhetni, bármilyen hangulatú versében találhatunk Trendo-s, étkezéssel kapcsolatos sorokat.

A hajókonyhán már készül a vacsora...
bögyös asszonysággal évődik az ura,
míg piruló hagyma otthonszaga száll
és a bólyák közt átevickél az uszály. ("Folyóparti alkonyetűdök" )

vagy:

Elég a kenyérillat
elég, ha csobog a víz,
elég ha számba olvad
egy kanálka szilvaíz......("Otthon lenni valahol " )

A fenti "kóstolók" csak kicsi szegletét érintették a költő sokoldalúságának. Fel kell, és érdemes felfedezni a misztikumot , a szomorúságot, az emlékek idézését is.

Végezetül egy kedvencem a sok kedvenc közül:

Lombhullás

A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok,
magasba nyújtózó, karcsú ágak
és égre nyíló ablakok.

A hűs hajnalban námán állok.
Fülemben muzsikál a csend.
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
-Ott fenn valami zeng!

Hirtelen pendülő varázsütésre
elszakad ágától a sok levél,
szédülten kering fenn a légben,
míg végül mindegyik földet ér.

Tétova lábad ösvényt keres,
a csúszós avaron, jaj, el ne ess !

"Elmúla a karácsony....

2011-01-02T17:56:00.006+01:00

de nem múla el a bájgli"... mondotta a hajdanvolt kabarétréfa, s lám, ez ma is így van. Itt szomorkodik egy diós és egy mákos bejglicsücsök, mert az utolsó falatot, utolsó darabot senki nem akarja elhalászni a másik elől.
Szép volt , mint mindig, fizikailag nem könnyű, de lélek melengető.
A karácsonyban a leges-legszebb (és most semmi újat nem mondok) a készülődés. Maga az ünnep villámgyorsan eltelik.
Ezt is elraktározhatjuk a szép emlékek polcára. Kitart jövő ilyenkorig, még szalicil sem kell hozzá.

Az idő is csak az ünnepekig ballag ólomlábakon, utánna már elkezd egyre gyorsabban lépegetni, majd szökken egyet, és már ki is dugta a fejét az első hóvirág.

Hanem bajban leszünk, mert egyre többünk újévi fogadalma, hogy nem fogadunk meg semmit.De mit fogunk akkor betartani, avagy boldog, diákos csínytevőként juszt is elkövetni?

Visszatérve még a karácsonyra, nagyon sokat tanultam a felkészülés időszakában.
Gyönyörű fotókat nézegethettem blogbarátok és társak honlapjain. Veretes ünnepi köszöntők születtek, s beleképzelhettem magam-a leírások olvastán- más családok ünnepnapjaiba.
Megtanulhattam az ajándékészítés változatos fortélyait.
Ráadásul ez volt életem első olyan karácsonya, amikor nem maradt semmi fontos az utolsó napokra. Időben és szép komótosan készülődtem.

Az ünnepek előtt mindenki izgatottan latolgatja, találgatja, vajon lesz-e hó, lesz-e fehér karácsony?
Ám ha már összeállt szépen minden, a fenyő a helyén, s feldíszítve, készen vannak a sütemények és ételek, megérkeztek a gyerekeink, unokáink, már lényegtelen, hogy odakint milyen idő van.
Ha aznap nem is esik a hó, elég, ha megidézzük hajdanvolt havas karácsonyok hangulatát. Így történt ez idén is.

Régi Magyar Újévi Áldás,,

2010-12-30T13:06:00.002+01:00

Ezzel az áldással kivánok kedves Mindnyájatoknak Boldog Újesztendőt !
Akinek szomorúsága volt, legyen vígabb, akié boldog volt, legyen még szebb és jobb!
Ki beteg volt, gyógyuljon !

Szeretettel, annak a reményében, hogy jövőre is találkozunk : Irén

Minden Kedves Olvasómnak !

2010-12-12T12:39:00.003+01:00

Szívből kívánom, hogy Ünnepnapjaitokat hassa át a szeretet és a jókedv, szobáitokat lengje be a fenyő és a finom füszerek illata!
Napjaitok teljenek békességben , boldogan és nyugalomban !
Táljaitokon legyen kalács és pecsenye elegendő !

Szeretettel : Irén

Christmas... Aussie Style: Karácsony Ausztrál módra

2010-12-09T22:53:00.008+01:00

Mivel ausztráliában karácsonykor nyár van, az ünnepek másként zajlanak.
Bizony-bizony, zajlanak :-)))
Amit a kisfilmben láthatunk, nem túlzás, maga a valóság. Míg nálunk ez a csendes békesség ünnepe,amikor puha hótakarót remélünk, éjfélkor meleg holmikba burkolódzva templomi áhitatra igyekszünk, vagy otthon, családi körben gyertyát gyújtunk az aznap díszített fenyőfán, azalatt "odalent" hétágra süt a nap, megkezdődik a nyári üdülési, szörfözési, tengerparti-parti idény.
Ott ahol több mint 160 különböző nemzet él, nem mindenkinek jelenti december 24.-e ugyanazt mint nekünk.
A keresztények megpróbálkoznak valami hasonló ünnepléssel,mint amelyet az óhazában
megszoktak, de ez nehezen sikerül.
Egyvalami sajnos ott is ugyanolyan. Az ünnepen eluralkodott az üzleti szellem.
Évről-évre egyre korábban díszítik fel az utcákat, üzleteket, házakat, kerteket, gyakran nagyon izléstelenül.
A hangszórókból mindenhol bömbölnek -unásig- az ismert karácsonyi dallamok.
Minden arról szól, hogy vegyél, vegyél, vegyél..... és még vegyél...
Lehetetlen a gyerekeknek meghitt, titkos, örömet hozó boldog ünnepet varázsolni.
A karácsonyfákat már november végén feldíszítik. Nincs fenyőillat, a hőség miatt műanyag fákat állítanak, melyeken nem lehet ehető dísz, mert az úgyis leolvadna.
Huszonnegyedike nem ünnepnap, illetve csak annyiban, hogy a munkahelyeken akkor ebédelnek és isznak együtt a munkatársak.
Huszonötödikén, minden évben más családtagnál jönnek össze és zajos mulatozással, hatalmas sültpulykával, angol süteménnyel és rengeteg sörrel köszöntik....hogy mit is? Az volt az érzésem, hogy a többség nem is tudja a választ. Ajándékozás is van, és ott is erőn felül.
Huszonhatodika az u.n. Boxing day, olyankor a barátoknál folytatódik, ami az előző napon történt családi körben. Azért dobozolós nap, mert kisebb-nagyobb dobozokkal kel útra mindenki.
Ezekben vannak az ajándékok természetesen, többnyire valami humoros dolog. Nincs Jézuska, nincs Mikulás, télapó van és mindenkin a piros sapka, kicsi télapók a fülönfüggők is a nők fülében, és minden nagyon emlékeztet a farsangi bálokra.
Azután eljön az este, és egyszerre vége is mindennek, lebontják a díszeket, dobozba kerülnek a karácsonyfák és a dalok lemezei, kihúnynak a tarka-barka fények, szétszélednek az emberek az országban, a városok elcsendesednek.
Ám így is csak azok ünnepelnek, akik nem a bevásárló- központokban tapossák egymást a december huszonötödikén kezdődő nagy, évvégi kiárusításokon, néhány cent vélt nyereségért, a szeretet jegyében. Az időzítés remek, nemde???

Azért volt amit nagyon szerettem, mégpedig a Christmas Carol nevü rendezvényeket.
Habár mindenhol nagyon hasonló volt, a sajátos hangulata mégis vonzott minket és többet is meglátogattunk a környékünkön lévő kertekben.
Melbourne városának minden kerületében vannak szép szép parkok. Ide vonul ki a lakosság apraja-nagyja . Ilyenkor ki-ki fogja a kempingszékét, asztalát, jól megtömött hűtőtáskáját és letelepedik a szinpad tövében, ahol egymást érik a helyi iskolások, kórusok, meghívott zenészek,énekesek műsorszámai.Estébe hajló, gyertyafényes hangulata megérinti az emberek lelkét.
A csúcspont a télapó érkezése valamilyen járművön. Néha szánnak álcáznak valami négykereküt, máskor álca nélküli motoron jön a jóöreg.
A legszínvonalasabb karácsonyi koncert, Melbourne városának központi rendezvénye , valóságos szimfónikus zenekarral, kórussal, szólistákkal.
A piknik ezeken a rendezvényeken sem marad el, de a közönség zeneértőbb és csendesebb .
Ilyenkor több tízezer ember üldögél a füvön, pislog a rengeteg mécses , gyertya.

Mi sikertelen kisérleteket tettünk a hagyományaink megőrzésére. Megpróbáltuk az itthon megszokott hangulatot a Dél- csillaga alá varázsolni.
Hiába volt bejgli, szaloncukor, töltöttkáposzta, halászlé, bármi.
A család hiánya feletti bánat, és a mindent eluraló honvágy csillapítására,az elfogyasztott hazai ízek, és az egri bikavér sem volt hatásos gyógyír.
Haza kellett jönni.

Az ima ereje

2010-11-24T17:46:00.005+01:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony.Vagy talán nem is volt olyan szegény?
No, mindegy, mondok, az a fontos,hogy volt néki egy fia. Könnyű dolga volt a szegényasszonynak, merthogy nem volt legnagyobb, meg középső, csak ez az egyszem.
Így hát Márianéninek- ez volt a becsületes neve-csak őérette kellett koptatnia oly igen sűrűn a térgyeplőt.

Imádkozott is reggel, délben, és este, kérte a Jóistent adna néki elegendő erőt, hogy felnevelhesse egyetlen kincsét, örömét.
Nőtt is, növögetett szépen a gyermek, utoljára már a bajusza is kiserkent. Tanult szorgalmasan az egyetemen, merthogy mérnök akart volna lenni.
A sok ima bizton meghallgatásra talált, mert eljött a diplomaosztás napja, és Márianéni ott ült a többi anyuka között büszkén,s boldogan.
Egy szép napon azután -de az is lehet, hogy esett az eső- szerelmes lett a fiú.
Nosza szaladt nénénk a templomba, s imígyen imádkozott vala:
-Add Uramistenem, hogy ott lehessek a lakodalomban.Ott volt. Volt dínom-dánom, a muzsikaszó meg elhallattszott Hencidától-Boncidáig.

Ekkortól Márianéniből anyós is lett. De milyen anyós!!!!
Nem ám a viccbéli, aki csak úgy jó, ha porhanyós.De nem ám, mert szerette a menyét tiszta szívéből és leányomnak szólította. Már ha szólt egyáltalán, mert azt is kíbírta egy pissz nélkül amikor a menyből lett leány fokhagymát tett a sárgarépa főzelékbe.
Így éldegéltek békességben, szeretetben, mígnem egyszercsak gömbölyödni kezdett a menyecske.
Sűrűn hullatta könnyét az oltár előtt Márianéni, s azért imádkozott, bárcsak megláthatná az unokáját.
Meg is látta.....mindkettőjüket, mert egymásutánban két leány unokája is termett.

Azt mondta ekkor Istennek, hogy nincs is őnéki már más kivánsága, csak látni szeretné felnőni az unokákat.
Cseperedtek is azok szépecskén, már a gimnázium padjait koptatván az egyetemi évekre gondoltak, s tanultak szorgosan.
Egyszerre eljött a napja, hogy az unokák is felölthették a talárt.
Szép leányokká serdültek, már a legények is kerülgetni kezdték a házuk táját, de annyian, hogy nem győztek válogatni.
Ezenközben nagyanyjuk szorgosan imádkozott, hogy megleljék a hozzájuk illő vőlegényeket, s lagzijukon ő készíthesse az aranyló tyúkhúslevest.
Szerette a Jóisten Márianénit, merthogy hamarosan kettős lakodalmat ültek,és ő a főhelyen.

Csendesen öregedett, megőszült a haja, meghajlott a háta, ahogy illik.
Most, hogy révbe értek az unokák is, azt hihetnők, nincs is már ennek a mesebeli anyókának semmi kivánsága.
De a mesének még nincs vége, s ő minden vasárnap elbotorkált a templomba és dédunokákért esedezett.
S uramfia, születnek is szépen, sorban, hol egy leányka, hol meg egy legényke.
Igencsak volt az Istennek elég tennivalója, hogy Márianénit megóvja minden bajtól, veszedelemtől, hogy legyen elég ideje örülni nekik.

Hogy a szavamat egymásba ne öltsem, most már igazán csak annyit szeretett volna, hogy lássa, mire mennek az életben a dédunokák.
Mikor utoljára láttam őt, már egyikük gyermeket várt.
És itt vége is lenne a történetnek, mert írója elutazott az Óperenciás tengeren , de még az Üveghegyen is túlra, de ahogy a mesében lennie kell, Márianéni még ma is él, ha ugyan meg nem halt.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl....5.

2010-11-13T11:49:00.026+01:00

WALTZING MATILDA

Tulajdonképpen nem kellene azon csodálkozni , hogy az ausztráloknak a himnusza is rendhagyó.
Igazából nem nevezhetjük himnusznak, talán a "nemzeti dal", vagy méginkább a "nemzet dala" illik hozzá.
Ugyan egy ideje kötelezővé tették a hivatalos himnusz megtanulását, és bizonyos eseményeken az éneklését is, de a Waltzing Matilda máig verhetetlen. Egy európainak, de különösen nekünk, magyar embereknek, a méltóságteljesen komoly, komorságba hajló himnuszunk után, egy csavargóról szóló ballada több mint komikus,és illetlennek hat. Ám lássuk be, hogy vonzó a dallamossága, a pattogó ritmusa, főként ha nem értjük a szöveget. Ha kicsit is ismerjük az ország történelmét, szinte következik belőle a nemzeti dal műfajának rendhagyó mivolta.

Nos én lerántom a leplet a tartalmáról is.

Azért esett a választásom a fenti kisfilmre, mert a dal is elhangzik benne, de a -mára már- jelképpé vált, a hőskort idéző tárgyak is jól láthatók a rajzokon.
A Swag Mant, akiről a nóta szól,- amely beltartalmilag meghazudtolja a vidám ritmusosságát-nevezzük nevén kérem,ő egy egyszerű, csavargó, birkatolvaj.
Jár-kel az országban, csekély tulajdona a hátán, időnként talán dolgozik is, de ha nincs munka, nem riad vissza a lopástól sem.
Hősünk- a dalban- a birkalopás után csendőrkézre került volna, de beleölte magát egy hideg, mély vízbe, amely a szépen hangzó Billabong nevet viselte.

Lássuk hát, hogy mit cipelt magával kalandos vándorútján egy "swagmen", a csavargó.
Legfontosabb tartozéka, amelyről a dal a címét is kapta, a hátizsákja, a Waltzing-Matilda, magyarul Táncoló Matild. Azért táncol, mert a benne rejlő birka izeg-mozog a zsákban, és azért Matild, mert valóságos, hús-vér párja nem lévén az utazó életmód miatt, ez a szütyő volt a leghűségesebb társa. Mindíg volt nála egy nagyobb fajta rozsdás konzervdoboz, füllel, melynél fogva a tűz fölé lehetett akasztani. Ebben készült az ausztrál bush-ban (bozótos) is elhagyhatatlan tea , mindenfajta étel, és a liszt-víz keverékéből összeállított kenyérféle. Ezt a "hagyományt" manapság a cserkészek tartják életben, táborozáskor sütnek hasonlót , hasonló körülmények között.

Azt, hogy az ausztrálok mennyire veszik komolyan a dal himnusz jellegét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1976-os montreáli és a 2000-es sydney-i olimpián is felzendült sok ausztrál torokból. Máig hallható a neves sporteseményeken, különböző rendezvényeken.
Legutóbb, mikor Andre Rieu Ausztráliában járt, fogadást kötöttünk a férjemmel, hogy nem hagyja ki a mindig nyerő Waltzing Matildát. Már-már úgytünt, hogy vesztettem, amikor a sokadik ráadás után, leges-legutolsó számként, a közönség tomboló tetszésnyilvánítása és boldog, elandalodó dalolása kíséretében felhangzott végre :-)

(Ha van egy kis időtök, írjátok be a google-ba: You Tube Andre Rieu Waltzing Matilda, és nézzétek meg)

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....4.

2010-11-07T23:36:00.011+01:00

1788-ban jelentek meg az első telepesek az "ismeretlen déli földrészen". Terra australis incognita, így nevezték Ausztráliát, amikor még csak sejtették a felfedezők, hogy egy hatalmas földrész lehet azon a területen.
A történelmi ismertetőt , (amelyben a telepesek "csak" alig több mint kétszáz évre tekinthetnek vissza) most kihagynám.
A földrész madarainak szempontjából elegendő annyit tudnunk, hogy ez a hatalmas kontinens szakadt le legrégebben a többiről. Izoláltsága miatt egyedi, sehol máshol nem létező élővilág alakult ki rajta, amely a madárvilágára is jellemző.
Így hiába is keresnénk az itthon megszokott hangokat erdőn, mezőn, kertekben, az egyetlen feketerigót leszámitva (akit szintén más földrészről hoztak) nem találnánk ismerőst.
Ezt az élővilágot alaposan megzavarták a betelepülők, akik afféle Noé bárkája- szerüségre zsúfoltak rengeteg élő és élettelen dolgot, melyek nem voltak odavalók. Ebből a későbbiekben nagyon sok gond adódott.Például úgy elszaporodtak a nyulak, hogy nem győzték lődözni , különben búcsút mondhattak a termésüknek.

Sokfelé fenyőerdőket ültettek, amiatt pedig hatalmas területekről eltüntek az őshonos madarak, mert nem találták a megszokott eledelüket, fészkelő helyüket . Mivel az ország hatalmas, a madaraknak volt hová továbbköltözni, így kihalásról nem tudok.
A fenti filmben "szereplő" lyra bird ,( magyarul: lantfarku madár) a legkülönlegesebbek közé tartozik. Nem csak a külseje miatt, amely elég egyszerű lenne, ha a gyönyörű farktollai nem hasonlítanának olyan nagyon a lant nevű hangszerre.
Hanem a hangja miatt is, amely különlegesen hosszú, dallamos füttyszó. Aki tud angolul, annak nem kell elmondanom D.Attenborugh halk szövegét, mely arról szól, hogy ez a széphangú milyen remek utánzó. Repülni ugyan csak annyit tud, hogy alacsonyabb ágakra felröppenhet, de a fafűrész hangjától az autódudaszóig, a kookaburra(kacagójancsi, szintén madár) nevetésétől a kutyaugatásig, minden hangot tökéletesen tud utánozni.Hatalmas, több méter átmérőjű fészket rak utódainak. Őt magát nehéz meglesni, mert rejtőzködő életet él, de nekünk sikerült , és valószínű, hogy annak a rókának is amelyik széttépett egyet és így hozzájuttatott minket egy szép farktoll "készlethez".
Az imént említett kacagójancsi, ellentétben a lantfarkú madárral, nagyon szívesen merészkedik az emberek közelébe. Nem csak az ő hahotázásától hangos a határ, hanem az emberekétől is, mert olyan mulatságos, hogy nem lehet megállni nevetés nélkül.
A kisfilmben először az eredeti kacagójancsi nevetés hallható, utánna a lantfarkú madár utánzása.

Történt egyszer, hogy egy szépséges parkban sétálgattunk, kirándulgattunk.( a parkot nem magyarországi méretben kell elképzelni, mert többholdas)
A nap végére elfáradtunk, megéheztünk és egy kis gyógy- szalonnasütésre készülődtünk.
Néhány kookaburra nagy érdeklődéssel figyelte az ausztráliában szokatlan tevékenységünket. Sütögettünk, jóféle szalonnazsírt csepegtettünk a kenyerünkön sercegő lilahagymára, és amikor megérett a "helyzet" az evésre, a számhoz emeltem a karaj kenyeremet és husssss..... már búcsút is inthettem neki,mert egy kacagójancsi kiragadta a kezemből. Még örülhettem is, hogy az egyik kiváncsi nem a szememre éhezett rá,azt csecsebogyónak gondolva.

Ehhez hasonló történt, amikor rántottát készültünk sütni egy parkban, az elektromos sütőn, valahol az óceán parton.Ott a sirályok vitték el egy szempillantás alatt az alapozásnak szánt szalonna darabokat.
Az állatkertben a pelikánok ott sétálgatnak a látogatók között az úton és hamar jóllaknak a kézből kicsent uzsonna szendvicsekből.

A zebrapintyek nem lopkodnak, csak úgy repkednek mindenfelé, mint itthon a verebek, Szokatlan látvány az európai, verebekhez szokott szemnek.A tudósoknak sikerült megismerniük a zebrapintyek génszerkezetét, amely ismeret birtokában állítólag könnyebb lesz az autizmus okainak a felismerése és gyógyitása, mivel azt génhiba okozza.

Erdei kirándulások kedvelt szépségei a színes papagájfajok, a színpompás rozellák.
A tavakon hiába keresnénk a fehér hattyút, ebben az országban csak feketét láthatunk.
Nagyon szépek, nagyságra, formára azonosak a fehér társaikkal,de a csőrük piros.

Reggelente, bárhol laktunk, a magpie (ejtsd: mekpáj)bámulatosan szép trilláira ébredtünk. Ez egy hollószerű , de fekete-fehér tollazatú, nagyságra is hasonló méretű madár. Az év legnagyobb részében békés, barátságos, szinte kézből etehető. Ellenben a fészkelés idején olyan erős a biológiai késztetése a fészekalja megvédésére, hogy megtámadja az embert is. Méretes csőre miatt ajánlatos elkerülni, ha pedig nem lehet, szégyen a futás, de....menekülni kell. Vicces, hogy azt ajánlják, hogy a napszemüveget ilyenkor a fejünk hajas felére tegyük, arcunkat takarjuk el, fejtetőnkre kerékpáros védősisakot, de legalább egy üres fagylaltos dobozt borítsunk.
Ám ha a kertünkben lakozik és egész évben etetjük, akkor hálás érte és nem támad.

Természetesen még nagyon sokféle madár él ott. Vizimadarak is, erdei-mezei fajták is, de a fent említettek talán a legjellegzetesebbek és legérdekesebbek.
Mivel a tél nem annyira hideg mint itt, sokaknak van a kertjében hatalmas madárkalitkája. Az ausztrálok rendkívűl állatszerető emberek.Jellemző, ha egy kiskutya egy gödörbe pottyan, kivonul a tüzoltóság,az állatvédők, és a polgárok velük izgulnak mig a jószágot meg nem mentették.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.....3.

2010-11-01T09:55:00.004+01:00

Nem kutattam az ausztrál temetkezési szokásokat, de az emberi élet szomorú végessége miatt jártam kinn is temetőben.
Nem is beszélhetünk egységes szokásról ott, ahol több mint 160 nemzet él, és többnyire ki-ki megtartotta saját rituáléját.
Mint az élet legtöbb területén, valószínű, hogy a temetkezéseknél is érezhető az amerikai hatás.
Ugyanez nem tapasztalható a magyaroknál. Mi, ott, a földteke túloldalán ugyanúgy gyászolunk és temetkezünk mint itthon, mindenki a vallása előírásai szerint .
Ha az utcán járva, hosszú, kivilágított kocsisorral találkozunk, akkor tudjuk, hogy temetésre hajtanak. Ilyenkor illik elsőbbséget adni. A görögök tragikus fekete színben, az ausztrálok egyszerű hétköznapi öltözékben mennek, kevés virággal, hiszen manapság többnyire a hamvasztást választják a rokonok is.
Voltam hagyományos- akár itthon is lehetne- márvány síremlékes, vagy urnafalas temetőben, mely semmiben sem különbözik a Farkasréti temetőtől.

Ami igazán szép és egyedi, az a rózsás temető, amely sok holdnyi rózsakertnek tűnne, ha nem tudnánk hol járunk. Ott egy kicsiny, földre fektetett lapocskán olvashatók az elhunyt adatai, mely fölött gyönyörű rózsabokor virágzik.Ilyen lehet az illatozó, menyországi nyugalom kertje. Együtt az elmúlás és a megújulás vigasza.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl.... 2.

2010-10-28T11:18:00.021+02:00

Furcsaságokat és jellegzetességeket írnék azoknak akik most készülnek- e távoli földrészre, azoknak is akik már megjárták a "nagy utat" és azoknak akik csak kíváncsiak rá.
Távol áll tőlem, hogy bárkit lebeszéljek arról hogy szerencsét próbáljon, de
senkinek nem válik ártalmára ha időben felkészül arra, hogy OTT MINDEN MÁS. (majdnem) Még a mai nagy globalizációban is.

A továbbiakban mindent egyes szám, első személyben írok.Meglehet, mások másként élték meg ugyanazt, én így láttam , így éreztem.

Ausztráliában csak részben érvényes az, hogy ugyanaz az égbolt borul fölénk. Ott úgy tűnik, mintha a felhők alacsonyabban úsznának, a nap valóban élesebben és más szögben süt a szemünkbe, a Nagygöncöl helyett a Dél csillaga az éjszakai vándor iránytűje és a Hold sarlója ellenkező irányban nő és fogy mint itthon. Az emberek ugyan nem lógnak fejjel lefelé mint hajdanán képzelték, de a víz ellenkező irányban forog a lefolyóban, másfelé nyílik az ajtó és a villanyt lekapcsolják amikor meggyújtani akarják és felkapcsolják ha sötétséget kívánnak a szobában.

Most egy keveset a nyelvről:
Azt mondják, kétféle ember létezik . Az egyik magyar, a másik aki magyar szeretne lenni.
Ausztráliában erre nagyon sok példát láttam. A rövidfilmben szereplő Tom is közéjük tartozik.
Az érdekessége ennek a történetnek -többek között- az, hogy mi magyarok, ha valaki törve beszéli nyelvünket akkor is megértjük, sőt meg akarjuk érteni. Ugyanez nem jellemző az ausztrálokra. Nagyon egyedi a hozzáállásuk a saját nyelvükhöz.

Az köztudomású, hogy az ős- ausztrálok (és itt nem a valódi őslakókra az aboriginál-okra gondolok) bilincsben, rabokként kerültek az akkor még nagyrészt kihalt földrészre. Sokan kis vétségért, vagy ártatlanul.
A deportálás miatti megbántottságukban úgy akarták kifejezni különállásukat az anyaországtól, hogy kissé elferdítve kezdték használni a nyelvüket. Ezért történhet meg az, még a napjainkban is, hogy egy amerikai vagy angol születésű ember nehezen érti meg az ausztrál- angol nyelvet.
Érdekességként egy példa fonetikusan írva - Jó napot kívánok! - angolul: gud déj
ausztrálul:gedaj.Ha nem akarjuk megérteni őket egész egyszerűen bolondnak néznek és még ki is nevetnek néha. Azért csak néha, mert ha bajban van valaki, akkor az ausztrálnál jobb és önzetlenebb segítőt nehezen talál. Ha segítségre szorul valaki, akkor és csakis akkor, minden áron meg ért és segít. Ilyenkor még a köszönömöt sem várja el. Álljon itt egy példa erre is: Autóztunk valahol Melbourne-ben. Egy fordulásnál a kocsi egyik oldala árokba gurult. Amíg mi tanakodtunk hogy hogyan menekülhetnénk ki ebből a helyzetből, mellénk ért egy másik autó, kiugrott belőle néhány fiatalember -megszámolni sem volt idő hányan voltak- körülfogták a kocsinkat és egy pillanat alatt kiemelték a mélyedésből. Mire észbekaptunk már árkon-bokron túl jártak.Ha az út szélén felnyitjuk a motorháztetőt, vagy kinyitunk egy térképet, vagy csak megállunk egy pillanatra, máris ott terem valaki aki segíteni akar. Ez a segítőkészség érvényes a rendőrökre is.Ők ok nélkül soha nem zaklatnak.

Történt egyszer hogy elromlott az autó valahol vidéken, ahogy mondani szokták, az Isten hátamögött. Még kitalálni sem volt időnk, hogy mitévők legyünk, valaki már ki is szerelte a hibás alkatrészt, eltünt vele egy távoli tanyán, mig mi ott izgultunk hogy most mi lesz velünk, ő megjavította, visszahozta beszerelte .
Még az imádott söréböl is alig tudtunk rátukmálni- hálánk jeléül- egy üveggel, pénzről pedig szó sem eshetett.
A negatív oldalon viszont ott van pl. az a szomszéd aki eleinte jóbarát volt, ám amikor kicsit értékesebb kocsit vettünk az övénél többet nem akart még köszönni sem.

Visszatérek még egy kicsit Tomhoz és magyarokat szerető társaihoz. Ismertem olyan tőzsgyökeres ausztrált, aki (a családfáját a -nem túl dícsőséges- kezdetekig vezetheti vissza) olyan szinten tanulta meg nyelvünket, hogy leghosszabb verseinket tudta érzéssel elmondani, könyveinket olvassa, megérti és fordítja is hobbiként, nem nyelvészként.
Nem hagyhatom ki azt a népzenei együttest sem amelynek tagjai a leges-leg valósághűbb magyar népzenét játsszák. Rendszeresen járják falvainkat,( az elszakított területeken is) mai napig gyűjtik a muzsikáinkat, pedig nincsenek magyar felmenőik. Ők a magyar rendezvények hamisítatlan táncházas hangulatának nélkülözhetetlen zenészei.
Gyakran hallhattuk ausztrál ismerőseinktől, hogy olyan dallamos a nyelvünk, mintha mindig énekelnénk.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl .... 1.

2010-10-21T13:15:00.011+02:00

Több oka is van annak, hogy ezt a címet választottam.
Először is mesélni szeretnék Nektek egy országról. Másodsorban, mindazoknak akik még nem jártak Ausztráliában, csak olvastak, hallottak róla, mesebeli országnak tűnik. Nem is tévednek túl nagyot.
Kolbászból ugyan nincs a kerítés,-szerencsére, mert az ozi kolbásznál nem könnyű rosszabbat találni- de sok a különlegesség , amelyek csak arra az országra jellemzők.
Hogy mennyire nem mese, magatok is láthatjátok, csak elő kell venni a térképet.
Óriási földrész , ugyanakkor egyetlen ország van rajta, melyet végeláthatatlan, óperenciás- óceánok vesznek majdnem teljesen körbe. Ahol nincs óceán, ott is tenger van.
Ami pedig az Üveghegyeket illeti, nem véletlenül írom nagy betűvel, mert léteznek, de róluk majd később ejtek szót.
Ha Ausztráliába el akarunk jutni, fel kell készülnünk rá, hogy minden eddiginél hosszabb, fárasztóbb, de kalandos és élménydús nap, vagy napok várnak ránk.
Ha túléltük a repülőutat, rögtön a repülőtéren ér az első meglepetés. Bármennyit is tanultunk angolul, bármelyik nyelviskolában, esetleg valahol angol nyelvterületen, mégsem értünk egy árva szót sem a született ausztrál mondataiból.
(A későbbiekben erre is visszatérek.)
Jó esetben rokon, barát vár minket a reptéren, autóval, (hamar megértjük, hogy anélkül itt az ember elveszett)és máris kezdődik a kalandok sorozata.

A továbbiakban a kenguru-koala,sydney-i operaház és egyéb ismert jellegzetesség csak érintőlegesen kerül szóba.
Azokról a jelenségekről, fura figurákról,különös szokásokról fogok mesélni amelyek merőben eltérnek az európai fogalmaktól.

Az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyeken is túl...

2010-10-21T11:06:00.003+02:00

Érdekességek és furcsaságok Ausztráliáról.

Hamarosan "majd csak kisül belőle valami" :-)))

Baki. Baki?

2010-10-18T11:23:00.010+02:00

Megint rádió.
Szól a lélekbe markoló műsor. Hoszpisz,betegség, elmúlás, végső stádium, tehát csupa-csupa szomorú, ám tanulságos helyzet. Főorvos úr segít ebben az útvesztőben eligazodni a hozzátartozóknak.
Egyszer csak "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik... " ,valami hiba történt a közvetítésben. Először néma csönd, majd az előző hangulathoz illő lágy zene.
Kicsi idő múlva valaki elnézést kér a hibáért, ígéri az adás folytatását.
Helyette a technikus hangja, műsoron kívül, gondolom:
-Halál...!!! - kurjantja fiatal és tetterős hangján - Folytassuk...!!!
A riport és az élet folytatódik.

Találkoztam Édesapámmal

2010-10-11T21:10:00.001+02:00

Nem bolondultam meg és nem is álmodtam, mégis, váratlanul betoppant hozzám Édesapa. Unottan kapcsolgattam a televízió távirányítóját- már megint nincs egy jó, nézhető film sem a több száz csatornán- dünnyögtem. És akkor történt a csoda. Van egy régi film, 1957-ben készült, Offenbach operettjének a feldolgozása. Gerolsteini kaland a címe, s benne egy jelenet a lovagteremben. Kiss Manyi és Feleki Kamill komédiáztak és egyszercsak egy hatalmas képkeretben ott állt Édesapa és röpke pillanatokig hallhattam a csodálatos tenor hangját. Szívenütött, nem készültem a találkozásra. Most, most az egyszer jó lett volna az a visszatekerős masina, hogy újra, meg újra láthassam, halhassam. Sok éve már csak a hangja van velem, és most mégis eljött.....

http://www.youtube.com/watch?v=v5ID-hzjJxY

Szól a rádió !!!

2010-10-09T12:55:00.000+02:00

Tegye fel a kezét aki hallgat rádiót!
Óóóó! Csak ilyen kevesen???
Kár, mert rádiót hallgatni jó. Majdnem olyan jó, mint olvasni.A kép, amelyet a hanghoz köthetünk, a fejünkben keletkezik, olyan lesz amilyennek elképzeljük, tehát mi is alakítjuk a történetet.
Hajdanában, emlékezetem szerint, sokkal jobbak voltak a rádióműsorok. Meglehet, csak a megszépítő messzeség játéka, hogy így érzem.Remek rádiójátékok és szinházi közvetítések voltak. Ma is vannak, de nem elegen és nem olyan minőségben.
Amiért mégis kiállok a rádióhallgatás mellett, az a riportműsoroknak , vagy riport jellegű műsoroknak és a zenei világ sokszínüségének köszönhető. Ez természetesen egyéni, hogy ki mit szeret.
Az is jó a rádióban, hogy vannak rajta gombok. Ha nem tetszik a műsor, kereshetek másik csatornát, sőt, ki is kapcsolhatom.Hasonlíthatom a rádiót a könyvhöz. Választhatok, melyiket van kedvem olvasni. Amelyiket nem, azt visszateszem a polcra.
Meggyőződésem, hogy a hangoskönyv megálmodóját is a rádió ihlette.
A zajjal nem járó házimunkák remek aláfestője egy kedvemre való adás, és éjszaka, ha nem tudok aludni, kicsi, fülhallagatós-rádióm a legjobb nyugtatónál is gyorsabban hat.

Életkép és gondolatok

2010-10-04T18:29:00.000+02:00

Melbourne-ben reggelente gyakran utaztam együtt a vonaton gyermekeiket iskolába kísérő szülőkkel. Ez így, önmagában nem érdekes, mert természetes.
Akik miatt tollat s papírt ragadtam -"egy bizonyos" Anya a fiával.
Az asszony deréktól lefelé béna, tolókocsiba kényszerült.
Bizonyára régen viselte a sorsát, következtetek erre abból, hogy szinte "berendezkedett" a tolókocsis életre. Ahogyan mi egészségesek autó "őfelségét"
cicomázzuk, úgy próbálta ő a rokkantkocsit otthonossá tenni. Jutott hely rajta a személyes holmiján kívűl a kisfiú játékainak és az iskolatáskának is.
A kisgyerek 10 év körüli és mindig példásan tiszta, rendes volt.Soha nem siettek, a reggeli csúcsforgalomban is volt türelmük egymáshoz.
Beszélgettek, többnyire franciául (ez lehetett az anyanyelvük) de az angol kiejtésük is tökéletesnek tünt.
Sokszor játszottak szójátékot,vagy valami elektronikus- nyomogatós ketyerével versenyeztek, ki ér el magasabb pontszámot.
Kutyájuk is volt, szelíd, okos jószág. Figyelmeztetés nélkül állt fel , ahol le kellett szállniuk a vonatról, mintha csak tudta volna, hogy Glen Iris állomáshoz érkeztek.
A kisfiú gyakorlott, megszokott mozdulatokkal segített anyjának amiben kellett és tudott.Cserébe minden kérdésére választ kapott.
Miért írom mindezt le?
Talán mert láttam ép, egészséges , fiatal anyákat akik dühödt önkívületben verték gyermekeiket ha nem engedelmeskedtek nekik, vagy túl sokat kérdezősködtek.
Vagy talán azért, mert láttam sok festményt, szobrot melyek mind arról szóltak, hogy a Mama szép és ép, kisfia, kislánya szintén.
Ha tudnék festeni, azt a béna asszonyt festeném le gyönyörű, sugárzó színekkel, a szeretet, a türelem, a tisztaság színeivel.
Vagy lefesteném az Édesanyámat amint sérült lába miatt négykézláb mászva a hóban próbálta tisztára mosni a pelenkáimat. Akkor háború volt, de most is sokfelé van háború a Földön. Le kellene festeni az anyákat háborús földön, amint a semmiből próbálnak élelmet, ruhát teremteni, üres emlőikből szoptatni csecsemőiket.
Szobrot kéne formázni elhagyott anyákról.....de gyermekeik körében....
...és közben varázszszavakat mormolni, hogy csoda történjen és ne legyenek többé egyedül.

"Az élet számára ideális bolygót találtak"....

2010-10-01T12:43:00.000+02:00

...olvastam az újságban a címben idézett tudományos felfedezésről.
Jelentem, annak ellenére, hogy nincs a témához illő akadémiai fokozatom, én is megtaláltam az élet számára megfelelő bolygót. Sőt, továbbmegyek, odáig jutottam a kisérletezéseimmel, hogy 66 évet megpróbáltam élni rajta.
Találtam ott az élet számára nélkülözhetetlen, megfelelően kevert oxigén és hidrogén elegyet, szerves és szervetlen anyagokat, többféle éghajlatot, növényzetet, állatvilágot és egy különös, kétlábú fajt, amely uralja a bolygót.
Ez utóbbi , a többi élőlénytől eltérő, és nem mindig helyes életmódot él, de tapasztalataim szerint még van egy kevés ideje, hogy változtasson a rossz szokásain.
Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a tervezett, hőn áhított további tíz-húsz esztendőt is eltölthessem ezen a bolygón és megfigyeléseimmel gazdagíthassam a tudományos világot.

Ezt csak úgy.....

2010-09-28T10:26:00.000+02:00

mert csodálatos.Meglepően "emberi" ez az "arc". A filmet, melyből ez a részlet való, jó szívvel ajánlom megnézésre, ha még valaki nem látta. A zenéje is megrendítően , szívbemarkolóan szép.

Külföldön jártunk

2010-09-27T11:41:00.001+02:00

Éppenhogy elhagytuk Keszthely kopott, néhol romos épületeit. Amint átléptük a "határt" azon nyomban feltünt, hogy nem a megszokott hazai tájakon járunk.
Jó minőségű utakon, szebbnél-szebb villák között ámuldoztunk.
Az emberek barátságosak voltak, a csinos boltokban szép árúkínálatban válogathattunk.
A híres-nevezetes fürdőben készséges, udvarias személyzet segített eligazodni az (számunkra) ismeretlen kütyük vezérelte világban.
A nap hétágra sütött, és mindenhol jól látható volt a jómód :-)))

Részlet egy meg nem született regényből

2010-09-20T15:54:00.000+02:00

IX. fejezet.

A kék damaszt kettős feladatot töltött be a házban.
Mintegy lezárta a múltat, az előző lakók életét, és megakadályozta, hogy az újjak leüljenek a nagy ebédlőasztalhoz.
Olyan volt, mint egy haloványkék kötőjel, amely nem tartozik sem oda, sem ide.
A lakók időnként benéztek hozzá, tekintetük tisztelettel végig simított hűs tisztaságán. Mert tiszta volt. Nagyon tiszta.
Sem pecsét, sem morzsa nem illette.
A háziasszony időnként kimosta, keményítette, s mikor felterítette sietős léptekkel elhagyta a szobát. Úgy érezte, hogy az idő itt egy helyben topog, valaki, vagy valami itt marasztalja és nem tud tovább lépni.
Az élet a konyhában zajlott. A bizonytalan és ismeretlen hangok időnként még az ódon ebédlő csendjét is felverték, és az abrosz irigykedve gondolt foltos társára aki ott kint a konyhaasztalon mindent láthat, hallhat.
Néha egy betévedt légy hozott zümmögő újságot "abból" a világból. Vagy egy kisfiú dugta be fejét az ajtórésen, kíváncsian körülnézett, majd anyja hívására elszaladt.
A fogvatartott idő béklyóba kötötte az emlékeket és itt marasztalta őket.
Árnyalakjai csendben keringtek az elhagyott szobában. Volt közöttük valaki akire nagyon hasonlított a kisfiú, és a kék damaszt azt is tudta, hogy nem szabadna hasonlítaniuk egymásra...........

Blogírók, ha találkoznak.

2010-09-19T13:14:00.000+02:00

Számomra izgalmasnak, érdekesnek és tanulságosnak ígérkezett a találkozó.
A bizonytalan időjárás ellenére nekivágtunk, "majd csak kisül belőle valami" alapon.
Nos, jelentem, kisült, mégpedig csodásan.
Az időjárás megjavult, és pontosan addig tartott ki, amíg együtt voltunk.
Ez utóbbit nem győzöm hangsúlyozni, mert ez a színtiszta igazság, hogy nagyon együtt volt a társaság.
Különleges élmény volt, hogy úgy fogadott be a csapat egy pillanat alatt, hogy az nem érződött befogadásnak, mintha mindig ismertük volna egymást.
Hiszen ismertük is a naplókból, ám azt képzeltem, hogy amit és ahogy leírunk , az csak egy része az egyéniségünknek. Kicsit tán mindenki igyekszik a szebbik arcát mutatni.
Nem így volt, mindenki pontosan olyan , mint ahogyan a blogon keresztül megismerhető.
Ez volt az érdekes része a tegnapi napnak.
Izgalmas a sok különböző érdeklődésű egyéniséggel való beszélgetés volt.
A tanulság pedig az, hogy mindenféle blogolvasásnál értékesebb a személyes találkozás.
Hiszem, hogy valóságos barátságok születtek, melyek meg is maradnak.
A blogok olvasását,természetesen ezután sem fogom elhanyagolni :-))))))

Csavar a palacsintában

2010-09-17T15:53:00.000+02:00

Ez nem egy rémdráma, nem volt igazi csavar a palacsintában, csak a készítésében.
Kezdetben vala a reszelt almával dúsított lapos tésztanemű, de készítettem gyakran palacsintatésztába mártogatott almakarikákat is.
Biztos, hogy nagyon rossz hatással van rám ez a sok víz, ami kitartóan ömlik lefelé, de ma nem elégedtem meg sem egyikkel, sem másikkal.
Gondoltam egyet és összeházasítottam őket. Így született az almás palacsinta- tésztába mártogatott , olajban megsütögetett almakarika, melyet bőven meghintettem fahéjas porcukorral.
Gyanítom, hogy a frigy gyakran fog ismérlődni nálunk.

"Gombák nőnek a réteken, kalapjukon harmatcsepp"

2010-09-15T11:12:00.000+02:00

Ha ősz, akkor gomba, hogy a nagy klasszikust, alteregot idézzem.Eme szerénytelenség után jöjjön egy SAJÁT recept, melyet mindezidáig csak a családdal és a közelebbi barátokkal osztottam meg.
Legjobb hozzá az erdei gomba, de ha az nincs, ballagjunk ki a piacra és szerezzünk be félkiló sampion gombát. Süssünk egyszemélyre számítva két-két sós palacsintát, és utánna lássunk neki a munka érdemi részének.
A tisztítás után vágjuk apróra a gombát és kevés vajon pároljuk meg , majd süssük-úgymond- zsírjára . Tegyünk bele megfelelő mennyiségű tejfölt és kevés tejszint is, majd fűszerezzük oregánóval,kevés fokhagymával, sóval, borssal és sűritsük kicsi kukorica liszttel.Esetleg kevés provence-i füszert is szórhatunk bele.
Ezzel a- gombától és fűszerektől illatozó- krémes szósszal töltsük a palacsintákat.
Sodorjuk fel őket és helyezzük kivajazott tűzálló tálba, szépen, szorosan egymás mellé. Jófajta reszelt sajttal szórva , kicsi vajdarabkákkal a tetején, sütőben pirosra sütve, csodálatos egytálétel születik a kezünk nyomán, amely tökéletes békülési alapul (IS) szolgálhat házastársi perpatvarok után.
Utóbbi bölcsesség saját tapasztalaton alapszik.

Az ősz születésnapjára

2010-09-14T10:52:00.000+02:00

KEDVES ŐSZ !

KÍVÁNJUK, HOGY LÉGY HOSSZÚ ÉLETŰ !!!

Vízió

2010-09-03T15:16:00.000+02:00

Különös, továbbgondolásra serkentő ismeretterjesztő filmet láttam.
A történet lényege az volt, hogy mitörténne Földünkkel ha az ember mind egy szálig eltünne. A feltételezés kutatóinak volt némi támpontjuk. A japánok létrehoztak egy várost a tengeren, egy sziklára építve és betelepítették ott dolgozó bányászokkal és családjaikkal.
Bizonyos idő után a bányászatra már nem volt szükség, a szigetország áttért a kőolaj használatára, az embereket pedig visszaköltöztették az anyaországba.
35 éve áll a város lakatlanul, lepusztulóban. Ennek a pusztulásnak a mértékét vették alapul. A kutatók között volt geológus, meteorologus is.
A japán példán kívül van még egyéb kiindulási lehetőség, hiszen az emberiség sokszor lehetett tanuja, hogy hogyan hódítja vissza az őserdő, vagy a sivatag az ember által birtokba vett területeket.
Mindezen megfigyeléseket és a tudásukat használva próbálták elképzelni, és a filmen keresztül elképzeltetni velünk is a Föld jövőjét, az emberiség vélelmezett kihalása utáni időben.
A pusztulás, lassú lenne, de biztosan bekövetkezne, ezt láthattuk a japán szigeten forgatott filmrészletben. A viszontagságos időjárás a legbiztosabbnak tűnő, ember által alkotott létesítményeket is lerombolja, a növényzet pedig benövi.
Animáció segítségével elképzelhettük a pusztulás mértékét 50, 100, 1000, 10 ezer , százezer majd százmillió év múlva.
Döbbenetes élmény volt, de ha ha belegondolunk, természetes, hogy amit nem gondoz az ember az elpusztul, összeomlik, megsemmisül.
A feltételezés szerint az emberi nyelv évszázadokkal túlélheti magát az élő embert, méghozzá a papagáj faj utánzóképessége miatt.
Ez a madárfaj, állítólag intelligenciában megközelíti, vagy tán túl is szárnyalja a legintelligensebb majmokat.
Az őserdők mélyén akkor is hallható lesz az emberi beszéd, ha 200 éve nem él egy ember sem. Azután lassan-lassan, hajdanvolt létezésünknek eme utolsó nyoma is eltűnik, mert a madár utódok szókészlete egyre csökken.
Tehát a film készítői szerint eljön az idő 200 millió év múlva, amikor egyszercsak egy idegen bolygóról idetévedő kutatócsoport emberi élet után kezd ásni.
És mit talál?
Szinte semmit, az emberi csontmaradványokon kívűl !!!!!
Minden elpusztult, eltünt, beépült a földbe, kővé vált.....minden, amit emberi kéz alkotott.
Ám megmaradt a növényzet, bizonyos állatfajok ( gondolom azok amelyeket nem pusztítottunk ki) és a különleges anyagokból alkotott csontmaradványaink.

Mi ez, ha nem a Mindenható csodálatos teremtőerejének a bizonyítéka. Annak, hogy nélküle semmik vagyunk, és olyat mint Ő, soha nem tudunk létrehozni.

Tovább gondoltam a történetet. Vajon milyen filmet tudnának készíteni az ellenkezőjéről. Arról, hogy milyen lesz a Föld ha megmaradunk, 50, 100, 1000, tizezer, százezer, százmillió év múltán?????

Memento mori

2010-08-21T16:55:00.000+02:00

Sokfelé jártunk az elmúlt hónapokban és megdöbbentett egy új jelenség.Bár régebben is előfordult, hogy az utak mentén egy-egy csokor virággal jelezték, valaki azon a helyen lelte a halálát, többnyire balesetben.
Mostanában azonban az elhunyt rokonai nem elégednek meg a szerény csokorral, márvány síremlékeket állitanak, kopjafát,s a virágok már vázát is kapnak.
Némelyik, a kerékpárosok és motorosok által különösen kedvelt szerpentin lassan temetőhőz hasonlatos, úgy sorakoznak az emlékművek.
Egyik megrázó "emlékmű" egy ember nagyságú kereszt, ráerősítve egy motorkerékpárból a baleset után megmaradt roncs.
A márványtáblákba belevésik az elhunyt adatait, nevét.Mikor azt olvasom, hogy itt ért a végzet egy 16 éves kislányt, garantáltan elmúlik a kellemes kirándulás utáni jó hangulatom.
Értem én, hogy ez elrettentő lehet az országút vadjainak, bár nem biztos, hiszen a síremlékek napról-napra sokasodnak.
Véleményem szerint az utak az élőké, a sírkertek pedig az elhaltaké.
Miért kell minden pillanatban emlékeznünk a halálra?

Augusztus végi tájkép

2010-08-21T00:21:00.000+02:00

Az örök Természet-felelős lágyan végighúzta ecsetjét a tájon és szabadszemmel még alig érzékelhető színekkel üzent az ősznek, hogy készülődhet.

A javasasszony unokája

2010-08-13T10:26:00.000+02:00

Szabó Gyuribácsi, a bükki "füvesember", élő és meggyőző reklámja foglalkozásának.
Látszik, hogy teljes összhangban él a környezetével és önmagával.
Egész életében azt csinálta, csinálja, amihez ért és amit szeret. Gyógynövényeket gyűjt, termeszt és hatásos gyógyteákat készít belőlük.
Hajdanán minden falunak megvolt a a maga gyógyító füvesembere vagy asszonya. Évszázadok óta kísérték a magyarok életét. Minden "nyavalyára" tudtak egy vagy több gyógyírt.
Manapság ezt elfelejtetnék velünk a szintetikus pirulák gyártói.
Szerencsére nem mindenkivel sikerül, ezt bizonyítja az a sok érdeklődő egy-egy Gyógynövény Ünnepen Bükkszentkereszten.
Maga a falu is olyan gyönyörű, hogy szinte önmagában is gyógyerejű. Kicsiny, békés sziget a szomorú magyar valóságban.Lakói barátságos, vendégszerető emberek, s aki egyszer itt járt, valami láthatatlan kötelékkel kötődik ide, amely mindig vissza húzza.
A múlt hétvégén tartott rendezvény mentes volt minden, manapság divatos sallangtól, a kirakodóvásár értékes portékákat kínált, s az előadások felbecsülhetetlen értékűek voltak.
Szabó Gyuribácsi (így nevezem, mert egy ország Szabó Gyuribácsija Ő )mellett ott volt a lánya és Béky László tanár úr is.
Előadásaik valóban a gyógyulásról, öngyógyításról szólt s nem kértek érte "hálapénzt". Megelégedtek a hálás tekintetekkel, s ingyen múlasztották el a fejfájást, egyebet, látványos hókusz-pókuszok nélkül.
Megtanulhattuk azt is, hogy milyen jelek, milyen betegségekre utalnak, s azok ellen mely gyógyteák hatnak.
De mindenekelőtt a leglényegesebb mondanivalójuk az volt, hogy hogyan éljünk egészséges életet.

Köszönet érte !!!

Egy utcában laktunk

2010-08-10T10:52:00.000+02:00

Nagyon keveset mond egy ilyen kijelentő mondat, mégis mi minden van mögötte.
Történt, hogy egy régi-régi kedves ismerős rámlelt a cyber világ útvesztőjében. Már önmagában ez is csoda.
Egyszer pedig én találtam meg valakit. Az is érdekes, hogy ők ketten is ismerik egymást. Kimondom : mindhárman egy utcában laktunk.
Ez neked, kedves olvasó igy, ilyen formában nem jelent semmit és nem érdekes.
Igenám, de mi hárman és még sokan mások, ahogy alant következik majd, kora gyermekkorunktól ismertük egymást, és ahogy az életben történni szokott, egyszercsak felnőttünk és szétszéledtünk a nagyvilágban. Bizony a szó szerinti Nagyvilágban, hiszen mint tudjátok nekem volt húsz év "letöltendőm " Ausztráliában.
A közös történet szinte a homokozóban és a hinták körül kezdődött és tartott a fiatal felnőttkorig.
Nem részletezem, mert hosszú lenne, hogy mi mindent élt át együtt kb 15-20 leány és fiú gyermek.
Játékok, szerelmek,apró gyermeki rosszalkodások, viták , kibékülések. Egy sem rendkívüli, hacsak azért nem mert velünk estek meg.
Most pedig, a jelenben, elkezdtük számba venni, hogy ki hogy van, s vagyunk-e egyáltalán.
A száraz statisztika nagyon szomorú, mert hajdanvolt, összetartó kicsiny társaságunk felerészben már az örök barátságok honában vár reánk.
Nem kedveseim, nem vagyunk (mi ittmaradtak) 80-90 évesek, még a 70-et is csak alulról közelítjük, és Ők már sok éve, hogy elmentek.
Még nem akarunk Velük találkozni. Több- kevesebb nyavajával küzködve halogatjuk az időt, és csendesen sírdogálva, fényképeket nézegetve emlegetjük azokat a " régi, szép időket".
Hát ilyen sok élet és halál rejtőzik egy egyszerű kijelentőmondat mögött.
Mert természetesen élet is van, boldogság is, hosszú, szép házasságok is, gyermekek, és unokák.

Asszonyom, ön erre nem szorul rá

2010-07-31T09:18:00.000+02:00

Egy példa arra, hogy a jó cselekedetért jót ne várj, avagy a jó hamar elnyeri a méltó büntetését.
Ez egy szomorú történet, gyengébb idegzetűek hamarabb abbahagyhatják.
Egyik gyermekem alaposan kificamította a bokáját, harmadhete mankóval jár.( vagy még azzal sem)
Elmentünk vele a közeli multihoz bevásárolni. (kéretik a köveket nem hajigálni felém)
Végeztével sikeresen beraktuk a csomagtartóba a cuccot, amikoris felfedeztem hogy a mellettünk álló kocsi mögött két, egymásba kapcsolt troli áll, miközben a tulajdonos
pakolászik behajolva az autójába.
Gondoltam, szegény igen pórul járna ha nekitolatna a bevásárló kocsiknak, kicsit arrébb toltam őket, majd , mint utóbb kiderült, igen helytelenül, úgy döntöttem hozzájuk kapcsolom a miénket is, hogy szegény mankósunkat mihamarabb haza szállíthassuk.
Nos ez az amit nem kellett volna...... !
A férfiú megpördült és rám morrant, hogy ne vigyem el őket, mert azok az övéi.
Én szabadkoztam - de uram én csak..... de tovább nem jutottam, meg sem hallgatott, csak mondta a magáét. Végül a trolinkat, rend a lelke mindennek, a helyére toligáltam, majd az időközben mellém álló, igen élemedett korú, de sajnálatosan még mindig nagyon márkás benzin temetőnkbe készültem beszállni.
Sokan, sőt nagyon sokan voltak a parkolóban amikor a férfiú utolért és fennhangon számonkérte,hogy miért vettem ki a pénzt a trolijából.
Hirtelen azt sem értettem miről beszél, de ő sokszor és jó hangosan ismételgette, hogy megértsem. Újra kezdtem volna magyarázkodni, sikertelenül.
Végezetül lesújtó tekintettel végigmért és azt kiáltozta :
-Miért vette ki a trolimból a pénzem ???
-Asszonyom, ön erre nem szorul rá!!!!!

Egyébként találtam a történetben pozitivumot is, nevezetesen azt, hogy a Jóistennek,no meg dolgos kezeimnek köszönhetően valóban nem szorulok rá, de ezt a hálás közönség nem tudhatta.

"Hol vagytok, ti régi játszótársak?...."

2010-07-28T22:44:00.000+02:00

Az emlékek országútján jártam, messzire mentem vissza az időben.Ez a muzsika kísért az utamon.
Míg egyetlen ember emlékszik ránk, addig nem tűnünk el a végtelenben.

A pite

2010-07-28T17:33:00.000+02:00

Az a tapasztalatom, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett süteménysütés mindig sikeresebb mint a tervezetté.Ha vendéget várok rá, akkor az eredmény gyakran siralmas lesz.
Mert mi is történik? Veszem az a recept, teszem bele a belevalókat, s nem, nem, nem lesz olyan.
Hanem ha csak úgy rámjön, szintén veszem az a recept, de nem törődöm az arányokkal, beleteszek mindent ami a kezemügyébe esik, sőt ami nem esik azt is, kísérletezem, az időt sem sajnálom tőle, és lám a süttet csodafinom-csodaszép :-)))
Így történt ez ma is.
Egyszerű kis sárgabarackos pitének indult, de nézem a tepsiket, vagy kicsit kisebb, vagy kicsit nagyobb, nincs más hátra , át kell alakítani a receptet.
De ha már !
Akkor tegyünk bele egy kis őrölt mandulát, kicsi citromlevet, egy kicsit kevesebb ezt, egy kicsit több azt.
S ma végre-végre kisült, maga a tökély, a remekmű, a piték Pitéje.
Itt a vége, fuss el véle :-)))))

Egyem a zúzádat

2010-07-27T18:26:00.000+02:00

Ez már nem az a Bakony, ez kisbetűs és ennivaló. Lett volna, ha ehetőre sikeredett volna.
Nem én követtem el, hanem egy vendéglátóipari egységben. Nem érdemlik meg hogy névszerint említsem őket, de még a jóhangzású étterem címzést sem.
Amit elém tettek "zúzapörkölt bakonyi módra", az merénylet az emberiség ellen.
Fővetlen húsnemü, konzerv gomba, ízetlen csúnyaság.
Gondoltam, ezt valahogyan jóvá kell tenni, így hát megfőztem...."hadd főzzek ma magamnak, hadd főzzek ma magamnak":-)))

Elsőre fínom, puha pörkölt lett a csirkezúzából, s mikor szinte készen volt került bele jóféle, finom, friss gomba, nyakon öntve édes tejfellel, békebeli módon galuskával tálalva, ropogós zöldsalátával, hogy ne csak H vitamint fogyasszunk.

Péterfy Bori & Love Band - Hajolj bele a hajamba (Labamba)

2010-07-27T16:22:00.000+02:00

Csak úgy mászik bele a fülbe.....és ki tudja miért, jó kedvem lesz tőle :-))))

Bakony, az örök szerelem

2010-07-26T16:55:00.000+02:00

Az elmúlt hétvégét Bakonybélben töltöttük.
Szeretem ezt az öreg falut, amely felett az évek látszólag nyomtalanul suhannak át.
Itt nincsenek pazar villák, nagy , hangos , vidám élet, de vannak erdők, hegyek, madárdal, virágos rétek és barátságos emberek, és van kolostor, kicsi bolttal, maguk száritotta gyógynövényekkel, szép templom, melynek hűvösében jó hálát adni a sok szépségért.
A hőség miatt nem tudtunk annyit gyalogolni az erdőben amennyit szerettünk volna, pedig hívogatott a :

Párás domboldal, távoli vágy,
csobogó patak, andalgó út,
virág, szerelem, dal, szabadság.
Hegyen és völgyön zöld erdő zúg,
hegyen és völgyön zöld erdő búg.

A versrészlet sajnos nem tőlem származik, Fekete Istvántól kölcsönöztem, minek is fáradnék vele, nála szebbet, jobbat a természetről kevesen tudnak írni.
Mikor ezen a vidéken járunk, mindig felidézzük azokat az éveket amikor sátoroztunk és kalandos játékokat játszottunk fiainkkal, s (alkalmi) kempingező társakkal.
Felejthetetlenek azok a számháborúk, kukorica főzések bográcsban, palacsinta sütés kicsi gázfőzőn, a gyerekek sorban álltak érte, ki-ki bekapott egyet és már iszkolt is a sor végére.
Fadarabkákból tutajt és kicsi malmot készítettünk és még számtalan csak ott játszható dolgot eszeltünk ki.
Kicsinek-nagynak meg volt a feladata, morgolódás nélkül hordták a vizet, szedték a rőzsét.
Ma már a fiaikkal járnak vissza, s lépdelnek a nyomunkban.

Vasárnap

2010-07-25T14:14:00.000+02:00

ebéd után........és most itt ülök, talpig lelkiismetfurdalásban :-((((

nézem a bambítót, melyben épp az imént mutatta be egyik városunk fürdőjét az igazgatója, a melegvizes gyógymedencét az idősebb korosztálynak ajánlván imígyen: az idelátogatókat sok vízalatti élmény várja.
Ott a helyünk !!!!!!!

Reménysugár

2010-07-25T09:46:00.000+02:00

Hallgattam a Vasárnapi Újság c. hajnali rádióműsort. Hangszínekre érzékeny fülem azonnal felismerte a változást. Koltai Gábor (filmrendező) beszélgetett Nemeskürty Istvánnal.
A Tanár úr májusban töltötte be 85. életévét, s ebből az alkalomból megjelent a Füveskönyve.
Felhangok nélkül hallhattam újra a "Haza, Szeretet, Összetartozás, Korona" szépséges jelentésű szavainkat, s azt, hogy merjünk nagyok lenni. Ez utóbbit természetesen nem számarányokra kell érteni.
Habár maga a műsor lehetetlen időpontban hallható, (vasárnap hajnali 6-tól) az ismétlő válogatása is (vas. este 11-től), mégis nagy szeretettel ajánlanám meghallgatásra más érzékeny fülüeknek is.
Olyan mint egy lázmérő. Érezhető belőle hogy készítői milyen "hőfokkal" kötődnek hazánkhoz.
Az elmúlt nyolc évben olyan volt mint ama gyermekjáték, melyben az eldugott tárgyakat a hűvös, hideg, jéghideg szavakkal kerestettük, de a megtalálás közeledtén langyos, meleg, forró szavakkal irányítottuk egymást.
Szívből remélem, hogy a jégkorszak végére értünk, és ismét jó lesz magyarnak lenni.
A Füveskönyvről pedig egy könyvismertetőből idéznék :
" A kötet nem csak érdekes és fontos idézetek gyűjteménye, hanem szellemi-gondolati hozzájárulás is lehet nemzettudatunk fontosságának újraértelmezéséhez. "

Még mindig nem sül semmi....

2010-07-20T15:04:00.000+02:00

csak bemutatkozom. Ez rém egyszerű, mindenki megismer ha leírom: az Ikrek jegyében születtem.

Illetve valami (valaki )mégiscsak sül, az pedig én volnék, mert nehezen tűröm ezt a meleget.

Tegnap este hangversenyen voltunk, mégpedig a sukorói református templomban.

A Sukorói Zenei Nyár 2010 c. rendezvény jegyében két kíváló muzsikust hallhattunk: Balogh Zsolt csemballóművészt és Kertész Ágnes hegedűművészt.

Mozart és Haydn szonátákat és egy d-moll fantáziát.

Sokan voltunk kiváncsiak rá, meglepően sokan választották a strandolás helyett az áhitatos zenehallgatást. Másképpen mint a viz, de szintén üdítően hatott.

Minden kezdet nehéz

2010-07-19T23:24:00.001+02:00

Üdvözöllek kedves ismerős és ismeretlen Olvasó!

Legalább is remélem hogy vagytok, illetve lesztek. Régen, hajdanvolt ifjú koromban a naplót titkosírással írtam és rejtegettem a kíváncsi szemek elől.

Nagyot változott a világ, vele én is, naplóm pedig immár nyitva , s bizonyára az esne rosszul, ha nem akarnátok bele lesni.

Azt hogy milyen témák érdekelnek, nem sorolom fel, menetközben úgyis kiderül.

Lesznek receptek is, ez sejthető a napló címéből, de nem maradhatnak el az élet egyéb dolgai sem.

S, hogy mi sül ki belőle ? Nos, majd meglátjuk :-)))))

Hogy mi ???

2010-07-19T07:58:00.000+02:00